2. évfolyam:
Író: | Markovits István |
Dátum: | 2011.07.23. 20:07 |
Tantárgy: | Repüléstan |
Üdvözlöm Önöket a második évfolyam első repüléstan óráján! Mondhatnám, ott folytatjuk, ahol tavaly abbahagytuk, hiszen továbbra is kviddicscsapatokat veszünk górcső alá. Eddig csak magyar és brit-ír egyesületekről tárgyaltunk, most viszont sorba vesszük a világ összes jelentős klubját. Csak néhány szót ejtenék róluk, elég, ha ezentúl a nevek Önök számára is ismerősen csengenek.
Európa
Miután a kviddics a brit szigeteken hatalmas népszerűségre tett szert, a játék a 14. században ugrásszerűen el kezdett terjedni a kontinensen is, a következő század közepére már szinte minden európai országban megtalálhatók voltak a kviddicscsapatok.
Vratsa Vultures
A bolgár Vratsa Vultures a világ leghíresebb klubjai közé tartozik, rekordot jelentő hét alkalommal nyerték meg az Európa Bajnokságot. Kimagaslóan látványos játékstílust képviselnek, ők a távoli (büntetőzónán kívülről dobott) gólok úttörői. Mindemellett mindig szívesen biztosítanak lehetőséget addig ismeretlen ifjú tehetségeknek a felemelkedésre.
Quiberon Quafflepunchers
A sokszoros francia bajnok túlcifrázott játékáról és világító rózsaszín csapattalárjáról vált híressé.
Heidelberg Harriers
A német csapat játékosai az ír válogatott az elhíresült jellemzés szerint „vadabbak a sárkánynál és kétszer olyan okosak”.
Bigonville Bombers
A régtől fogva kviddics-országként ismert Luxemburg leghíresebb klubja mindig élen járt a támadási taktikákban, kimagasló gólerősségüket is ennek köszönhetik.
Braga Broomfleet
A portugál csapatot forradalmian új, úgynevezett terelő-jelölő rendszere a közelmúltban emelte az élvonalba. A rendszer lényege, hogy a hajtók a terelőkkel szorosan együttműködnek. A hajtók a gurkók helyzetéről folyamatos tájékoztatást kapnak terelőik jelzései alapján, ami mind a támadás, mind a védekezés alakítását befolyásolja.
Grodzisk Goblins
A lengyel csapatban vált híressé a világ talán legkreatívabb fogója, Jozef Vronszkij.
Ausztrália és Új-Zéland
Új-Zélandra a 17. században jutott el a kviddics, a hagyomány szerint egy európai herbológuscsoport jóvoltából. A helybéli varázslókolónia tagjai között gyorsan népszerű lett a kviddicsezés, de az óvintézkedések még hosszú időn keresztül hagytak kívánnivalót maguk után. Az Új-Zélandi Mágiaügyi Minisztériumnak igen sok idejébe és pénzébe került a muglik számára hozzáférhetetlenné tenni az akkoriban készült nagyszámú maori festményt és faragványt, amelyek kviddicsező fehér varázslókat ábrázolnak.
Ausztráliában a kviddics valamikor a 18. században jelent meg. Földrajzi adottságaiból kifolyólag az ország ideális kviddicsterepnek mondható; hatalmas kiterjedésű lakatlan, kviddicspályák elhelyezésére tökéletesen alkalmas területekkel rendelkezik. Ausztráliában születtem, ott nőttem fel, és mielőtt Magyarországra jöttem volna, aktív részese voltam a kontinens kviddicséletének, így sokat tudnák mesélni, de az időnk sajnos véges. Annyit azonban elfogultság nélkül is bátran kijelenthetek, hogy a térség csapatai gyorsaságukkal és látványos stílusukkal mindig is elkápráztatták az európai közönséget. Új-Zéland első számú klubja a Moutohora Macaws. Piros-sárga-kék talárban játszanak, híres kabalaállatuk a Szikra nevű főnix. Az ausztrál bajnokság mezőnyét bő száz éve két csapat uralja, a Thundelarra Thunderers és Woollongong Warriors. Utóbbi csapat tagjaként jómagam is ünnepelhettem bajnoki címet. Érdekességként mondanám, hogy a két óriásklub agresszív rivalizálása egyenesen közmondásossá vált - az ausztrál varázsló, ha egy hencegő kijelentés hallva ki akarja fejezni hitetlenkedését, gyakran így válaszol: „Persze, én meg jelentkeztem bírónak a Thunderer-Warrior meccsre.”
Afrika
A kviddics népszerűsége Afrika-szerte folyamatosan nő, bár még nem öltött olyan méreteket, mint Európában.
Az afrikai országok közül Ugandát érdemes kiemelni, ahol a kviddics nemzeti sporttá vált. Legerősebb csapatuk, a Patonga Proudsticks 1986-ban döntetlent játszott a Montrose Magpies-szal, s ezzel a teljesítményükkel annak idején az egész kviddicsvilágot ámulatba ejtették. A legutóbbi Világkupán az Ugandai csapatban hat Proudsticks-es seprűlovag játszott, egyszerre ennyi embert előttük egyetlen klub sem delegált nemzeti válogatottba.
Az afrikai csapatok közül említést érdemel még a togói Tchamba Charmers, a váll feletti hátrafelé passzok - szakszóval a rükverc - mesterei; az etiópiai Gimby Giant-Slayers, akik kétszer nyertek Afrika Bajnokságot; és egy igen népszerű csapat, a tanzániai Sumbawanga Sunrays, akik csoportos légi bukfenc mutatványukkal világszerte kivívták a közönség csodálatát.
Észak-Amerika
Észak-Amerikában a 17. század elején jelentek meg az első kviddicsezők, a sportág elterjedésének azonban nem kedvezett az Európából átterjedő erős varázslóellenes közhangulat. A nehéz kezdet ellenére a későbbiekben három kanadai kviddicscsapat felküzdötte magát a világ élvonalába: a Moose Jaw Meteorites, a Haileybury Hammers és a Stonewall Stormers.
A Meteorites-játékosok azelőtt minden megnyert mérkőzésük után diadalrepülést tartottak a környező városok és falvak fölött, seprűjükkel szikracsóvát húzva. A mugliügyi szempontból veszélyes tevékenység miatt a csapat feloszlatását is kilátásba helyezte az IQF, így ma már csak a küzdőtér fölött végzik el a ritust. A Metorites-meccsek így is igazi varázslóturista látványosságnak számítanak.
Az Egyesült Államok aránylag kevés erős kviddicscsapatot tud felmutatni, s ennek legfőbb oka a konkurens amerikai seprűjáték, a quodpot. A kviddics népszerűsége az Egyesült Államokban mégis növekszik. Az utóbbi időben két amerikai csapat is hívta fel magára a figyelmet nemzetközi szinten: a texasi Sweetwater All-Stars, akik 1993-ban izgalmas, ötnapos mérkőzés során megérdemelt győzelmet arattak a Quiberon Quafflepunchers fölött; és a hétszeres USA-bajnok Massachusetts állambeli Fitchburg Finches, akiknek fogója, Maximus Brankovitch csapatkapitányaként kétszer is kivezette a válogatottat a Világkupára.
Dél-Amerika
A kviddics egész Dél-Amerikában elterjedt, bár a quodpot ott ugyanúgy konkurenciát jelent számára, mint a kontinens északi felén. Az elmúlt száz évben Argentína és Brazília is jutott már be a legjobb négy közé a Világkupán, de a legerősebb válogatottal egyértelműen Peru rendelkezik. Sokan arra tippelnek, hogy tíz éven belül bennük ünnepelhetjük majd az első Dél-Amerikai világbajnokot.
Az elterjedt vélemény szerint a peruiakat azok az európai varázslók ismertették meg a játékkal, akik az elszaporodó vipertooth-ok (Peruban őshonos sárkányfaj) megfigyelésére érkeztek az országba. Peru büszkesége a Tarapoto Tree-Skimmers, akik rendszeresen jönnek vendégjátékra Európába is.
Ázsia
Keleten a kviddics nem tudott igazán széles körű népszerűségre szert tenni. Ennek egyszerű oka, hogy a kontinens varázslói körében a repülő szőnyeg a hagyományos közlekedési eszköz. A repülőszőnyeg kereskedelem központi országaiban (India, Pakisztán, Banglades, Irán, Mongólia) a Mágiaügyi Minisztériumok nem is támogatják a kviddicsezést, csak az egyszerű boszorkány- és varázslónép körében akadnak a sportágnak rajongói.
A fenti megállapítás nem vonatkozik Japánra, ahol a kviddics népszerűsége mintegy száz éve folyamatosan nő. A legsikeresebb japán csapat, a Toyohashi Tengu 1994-ben hajszál híján legyőzte a Brno Boomslangs nevű cseh csapatot. A japán kviddicsezők minden elvesztett mérkőzés után hagyományos ceremónia keretében felgyújtják seprűiket, de az IQF a dologgal kapcsolatban többször is rosszallását fejezte ki, mivel úgy vélik, hogy ez a természet erőforrásainak, jelen esetben a faanyagnak az értelmetlen pazarlása. Változás mindenesetre még nem történt a dologban.
Meg kell említenem még Kínát, ahol a kviddics sokáig tabu témának számított. Az utóbbi néhány év politikai enyhülése azonban úgy tűnik, megnyithatja az utat a sportág elterjedésének. Nem lennék meglepve, ha néhány év múlva már kínai klubcsapat is lenne a világ élvonalában.
Író: | Markovits István |
Dátum: | 2012.11.12. 17:37 |
Tantárgy: | Repüléstan |
A válogatottak számára kiírt legnagyobb presztízsű versenysorozat a Kviddics Világkupa. 1473 óta négyévente rendezik meg, Európán kívüli csapatok a XVII. század óta vesznek részt rajta.
Az első modernkori Kviddics Világkupa az 1805. évi volt, az IQF által kidolgozott lebonyolítási rendszer azóta is érvényes. A torna végső szakaszába a selejtezők után 24 csapat juthat el. A selejtező csoportokat kontinensenként alakítják ki.
SELEJTEZŐK
Európa
Harminc csapatot hat darab ötös csoportba osztanak szét, minden csoport első két helyezettje kvalifikálja magát a végső szakaszba.
Csapatok
Dél-Amerika
Tízcsapatos csoport első három helyezettje kvalifikálja magát automatikusan a végső szakaszba. A negyedik helyezett az ázsiai pótselejtező győztesével interkontinentális pótselejtezőt játszik a kijutásért.
Csapatok
Afrika
Tizenöt csapatot három ötös csoportba osztanak szét, a csoportelsők kvalifikálják magukat a végső szakaszba.
Csapatok
Észak- és Közép-Amerika
Tíz csapatot kettő ötös csoportba osztanak szét, a csoportelsők kvalifikálják magukat a végső szakaszba.
Csapatok
Ázsia
Tíz csapatot kettő ötös csoportba osztanak szét, a csoportelsők kvalifikálják magukat a végső szakaszba. A két csoport második helyezettjei keresztbejátszanak (ázsiai pótselejtező), a győztes interkontinentális pótselejtezőt vív a dél-amerikai negyedik helyezettel a kijutásért.
Csapatok
*Azon országok válogatottjai mérkőznek meg, ahol a kviddicset a minisztériumok nem támogatják.
Óceánia
Ötcsapatos csoport első helyezettje kvalifikálja magát a végső szakaszba.
Csapatok
VÉGSŐ SZAKASZ
A selejtezőkön sikeresen továbbjutó 24 csapat vehet rész a Kviddics Világkupa döntő szakaszában. A selejtezők után hirdeti ki az IQF, hogy melyik ország lehet a torna házigazdája. A csapatokat hat darab négyes csoportba osztják, a házigazda hagyományosan az A jelű kvartettbe kerül.
A csoportok első két helyezettje jut tovább a második csoportkörbe, ahol négy darab hármas csoportot alakítanak ki, innen pedig a csoportelsők kerülnek be a legjobb négy közé, az elődöntők után pedig következhet a döntő.
/2013.02.08./