Bagolykő Mágustanodához tananyagok

Megkönnyítik a vizsgázást a Bagolykő varázslatos világában

Gyilkos bestiák - 1.

Író: Mészáros Gréta
Dátum: 2013.04.05. 17:05
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása


Tavaly átbeszéltük kis és középkategóriás varázslényeket, idén rátérünk a legveszélyesebb bestiákra és a besoroláson kívül eső lényekre is. Kezdjük el!

Acromantula: XXXXX
Az acromantula nyolclábú, emberi beszédre képes óriáspók. Őshazája Borneó, ahol a sűrű dzsungeleket lakja. Jellemzői: egész testét sűrű, fekete szőrzet borítja; terpesztávolsága nagy, akár a négy és fél métert is elérheti. Ha izgatott vagy dühös, csáprágójával jellegzetes csattogó hangot hallat; mérgező váladékot termel. Az acromantula ragadozó bestia. A nagytestű zsákmányokat kedveli. Harang alakú hálóját a talajon szövi. Nősténye, mely nagyobb méretű a hímnél, lágy héjú, fehér, strandlabda méretű tojásokat rak - egyszerre akár százat is. A kicsinyek 6-8 hét múltával kelnek ki. A Varázslényfelügyeleti Főosztály A-kategóriájú, kereskedelmi forgalomba nem hozható cikknek minősítette az acromantula tojását, így csempészése és árusítása súlyos büntetést von maga után. Az acromantuláról úgy tartják, mágusok tenyésztették ki - számos más, bűbájteremtette szörnyhöz hasonlóan eredetileg azzal a céllal, hogy varázsló-lakhelyeket, illetve kincseket őriztessenek vele. Az acromantula az emberét megközelítő értelmi képességei ellenére nem idomítható; varázslókra és muglikra egyaránt rendkívül veszélyes. Azon híresztelést, mely szerint Skóciában is található egy acromantulatelep,
nem erősíti meg semmiféle bizonyíték.

Baziliszkusz (más néven a Kígyók Királya): XXXXX
A források szerint az első baziliszkusz kitenyésztője Hitvány Herpón volt. A párszaszájú görög feketemágus hosszas kísérletezés után jutott arra a felfedezésre, hogy a tyúktojásból, ha varangy kotlik rajta, hatalmasra megnövő, minden más hüllőnél veszélyesebb kígyó kel ki. A baziliszkusz teste fénylő zöld, hossza a 15 métert is elérheti. A hím példányok skarlátvörös fejtollaikról ismerhetők fel. A baziliszkusz méregfogával is ölni tud, de legveszélyesebb fegyvere hatalmas, sárga szeme: aki belenéz, azonnal meghal. Ha elegendő mennyiségű táplálékhoz jut (emlősöket és madarakat eszik, de a legtöbb hüllőfajt is elfogyasztja), a kígyók királya jelentős kort érhet meg. Hitvány Herpón baziliszkusza állítólag közel kilencszáz évig élt. Bár a baziliszkuszköltést a középkor óta törvény tiltja, tény, hogy e tevékenység igen könnyen eltitkolható: elég kivenni a tojást a varangy alól, mikor megjelennek a Varázslényfelügyeleti Főosztály ellenőrei. Mivel azonban a baziliszkusznak csak párszaszájú tud parancsolni, a feketemágusok többsége éppúgy tart a bestiától, mint bárki más. Bizonyára ennek tudható be, hogy legalább négyszáz éve senki nem találkozott baziliszkusszal Nagy-Britanniában.

Kiméra:
XXXXX
A kiméra ritka görög szörnyetegfaj. Oroszlánfeje, kecsketeste és sárkányfarka van. Rendkívül veszélyes, gonosz és vérszomjas bestia. Egyetlen olyan esetet ismerünk, amikor valakinek sikerült elpusztítania egy kimérát, de a győztes varázsló annyira kimerült a harcban, hogy nem sokkal később lezuhant szárnyas lováról, és szörnyethalt. A kimératojás A-kategóriájú, kereskedelmi forgalomba nem hozható cikknek minősül.

Lethifold (más néven living shroud): XXXXX
A lethifold - szerencsére - ritka bestia, s csak a trópusokon fordul elő. Fekete köpenyhez hasonlít, vastagsága kb. l cm (az áldozat bekebelezése és megemésztése után egy ideig valamivel vastagabb). Éjjelenként a földön siklik. A lethifoldról szóló legelső beszámoló szerzője Flavius Belby mágus, aki 1782-ben pápua új-guineai nyaralása során túlélt egy lethifoldtámadást. A lethifoidot csak a patrónusbűbájjal győzhetjük le. Mivel azonban a nyavalyás szinte mindig az alvó embert támadja meg, többnyire nincs lehetőség varázslással védekezni ellene. Megfojtott áldozatát a lethifold ott helyben, az ágyban megemészti. Azután - kissé megvastagodott állapotban - elhagyja a házat, s épp oly nyomtalanul eltűnik, mint az áldozatul esett ember.

( A lethifoldtámadások áldozatainak számát gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, mivel a bestia nem hagy nyomot. Azt már könnyebb megmondani, hány önző és gátlástalan varázsló próbálta lethifold-martaléknak beállítani magát. A legutóbbi ilyen csalást Janus Thickey követte el, 1973-ban. A varázsló eltűnt az ágyából, az alábbi, kusza betűkkel írt üzenetet hagyva az éjjeliszekrényen: „Jaj, rám mászott egy lethifold, mindjárt megfulladok!” A nyomok hiánya meggyőzte róla a családot, hogy Janust valóban az említett szörnyeteg ölte meg. A feleség és a gyermekek mély gyászának az a felkavaró hír vetett véget, hogy Janus ötmérföldnyire otthonától, a Zöld Sárkány fogadóban tartózkodik, ahol élettársi kapcsolatot folytat a tulajdonosnővel.)

 

Gyilkos bestiák - 2.

Író: Mészáros Gréta
Dátum: 2013.04.05. 17:08
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása


Folytatjuk az előző órai anyagot. Kezdődhet a pennasercegés!

Mantikór: XXXXX
A mantikór emberfejű, oroszlántestű, skorpiófarkú görög szörnyeteg. Épp olyan ritka s épp olyan vérszomjas, mint a kiméra; úgy tartják, halkan dudorászik, miközben elfogyasztja áldozatát. A mantikór bőre visszaver szinte minden ismert bűbájt, szúrása azonnali halált okoz.

Nundu: XXXXX
Ez a kelet-afrikai bestia, mely óriásira nőtt leopárdhoz hasonlít, a világ talán legveszélyesebb szörnyetege. Hatalmas termete ellenére zajtalanul jár, és már a lehelete is mérgező. Legkevesebb száz jól képzett varázslónak kell összefognia a legyőzéséhez.

Quintaped (más néven Hairy MacBoon): XXXXX
A quintaped vérszomjas, emberevő hajlamú ragadozó bestia. Alacsony súlypontú testét és öt tuskóvégű lábát sűrű, vörösesbarna szőr borítja. Egyetlen helyen, a Skócia legészakibb pontja fölött található Drear-szigeten fordul elő. Jelenléte miatt Dreart feltérképezhetetlenné tették. A legenda szerint a Drear-szigetet egykor két varázslócsalád, a McClivertek és a MacBoonok lakták. A McClivert klán feje, Dugald és a MacBoonokat vezető Quintius egy alkalommal részegen párbajoztak, s a tusa során Dugald életét vesztette. A hagyomány úgy tartja, hogy a bosszúszomjas McClivertek ezután egyik éjjel körülvették a MacBoon-házat, és a klán minden egyes tagját ötlábú szörnnyé változtatták. Később kiderült, hogy ezzel hibát követtek el, ugyanis a varázslónak hírhedten ügyetlen MacBoonok szörnyalakban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb ellenfélnek bizonyultak. A visszaváltoztatásra tett kísérletek rendre kudarccal végződtek, s az ötlábúak az egész McClivert klánnal végeztek. Ilyenformán egyetlen pálcaforgatásra képes ember se maradt a szigeten, következésképpen az átváltoztatott MacBoonoknak bele kellett törődniük, hogy örök időkig szörnyként fognak élni. A legenda talán igaz, talán nem. Bizonyosságot nem szerezhetünk, hisz egyetlen McClivert vagy MacBoon se maradt, aki elmesélhetné, mi történt őseivel. A quintapedek nem tudnak beszélni, és mindeddig sikeresen kivédték, hogy a Varázslényfelügyeleti Főosztály mágusai befogják és visszaváltoztassák akár egyetlen példányukat is. Jobb híján feltételeznünk kell hát, hogy a „Hairy MacBoon”-ok - ha csúfnevük valóban eredetüket tükrözi - elégedettek jelenlegi bestia állapotukkal.

A vérfarkas (más néven farkasember): XXXXX
(Ez a besorolás természetesen csak az átalakult vérfarkasra vonatkozik. Két telihold között a vérfarkas épp oly veszélytelen, mint a közönséges ember. Szívszorító beszámolót olvashatunk egy varázslónak a e kórral vívott küzdelméről ismeretlen szerző Veres száj, érző szív című, klasszikussá vált művében (Varázsütés Könyvek, 1975))
A vérfarkas, bár feltételezhetően Európa északi feléből ered, világszerte megtalálható. Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá. Erre az áldatlan kórra nincs igazi gyógyír, de a bájitaltani kutatásoknak köszönhetően a legrosszabb tünetek ma már kiküszöbölhetők. A farkas kórban szenvedő varázsló vagy mugli egész hónapban normálisan él, de teliholdkor bestiává változik. A vérfarkas abban különbözik a legendás lények túlnyomó többségétől, hogy kifejezetten az emberre vadászik.

 

 

Besoroláson kívüli lények

 

Író: Mészáros Gréta
Dátum: 2013.04.05. 17:12
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása

 

Most, hogy szinte minden bestiával megismerkedtünk, teszünk egy kis kitekintést a legfontosabb besorolás alá nem tartozó lényekhez.

A mumus
A mumus egy alakváltó lény, aki legszívesebben sötét helyeken, főleg szekrényekben, ágyneműtartókban, esetleg fiókokban éldegél. Különleges képessége, hogy képes felvenni a rá néző ember legnagyobb félelmének az alakját. Ez nem merül ki a tárgyi vagy lényi dolgokban, bármilyen alakot képes felvenni, ha az illető a sötétségtől fél a legjobban, akkor sötétséget fog borítani az „áldozatára”. Ám annak ellenére, hogy bármivé át tud alakulni, nem „örökli” a képességeit, például ha a vérfarkas a legnagyobb félelme valakinek, nem fogja tudni harapással vérfarkassá változtatni. A „Comikulissimus!” bűbájjal lehet ellene védekezni, de ha csak egyszerűen rászórjuk a bűbájt, a mumus nem fog eltűnni. Erősen koncentrálni kell, hogy le tudjuk küzdeni a félelmünket és nevetségessé tudjuk tenni a mumust. Ekkor, mivel már elveszítette a félelmet jelentő formáját, legyőzötté válik és visszamegy a lakhelyére.

Az inferusok
Az inferusok olyan holttestek, melyeket egy sötét varázsló bűbáj segítségével eszközként tud használni. Hasonlítanak a mugli világ zombijaihoz, akik olyan halott emberek, akik feltámadtak és emberi aggyal táplálkoznak a muglik elképzeléseik szerint. Az inferusok nem élnek, bábként mozgathatók az őket uraló boszorkány vagy varázsló kívánsága szerint. Nem éreznek, gondolkodni sem tudnak ennek megfelelően, egy megadott primitív feladatot képesek végrehajtani, melyet az őket irányító varázsló adott ki. Ha a feladat megszűnik, az inferusok visszaváltoznak egyszerű holttestekké. Az inferusokat nagyon nehéz mágiával megsebezni, mivel halottak. Mindössze a melegtől és a fénytől félnek, így a tűz megfelelő megoldás a távoltartásukra.

A dementorok
Talán a legszörnyűbb teremtmények: ha megközelítenek egy embert, az úgy érzi, nincs értelme az életének, eltűnik minden boldogság a lelkéből, belülről üresnek érzi magát. A varázslók börtönének, az Azkabannak az őrei, ami egy szigeten található.
A dementorok külseje egészen emberi, nagyjából 3 méter magasak és fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Nem tudjuk biztosan, hogy a dementor hogy nézhet ki a köpenye alatt, mert csak hullaszerű kezük lóg ki a köpeny takarásából és néha megpillanthatjuk az „arcukat”. A szemük hiányzik, vakok, ehelyett az emberek érzéseit érzékelve találnak rájuk. A szájuk helyén egy nagy fekete lyuk van, ezzel hajtják végre az eddig ismert egyik legszörnyűbb dolgot, a dementorcsókot. Lábuk nem ér le a földre, repülve közlekednek. Egy kicsit hasonlítanak a muglik által elképzelt „Kaszás” nevű teremtményre, aki náluk a halálba vivést, az élet végét jelenti (csak az ő kezükben nincsen kasza).
Azért ők a legszörnyűbb lények, mert az emberek pozitív gondolatai, az emberi lélek jelenti számukra a táplálékot. Ahol megjelennek, ott megfagy a levegő, az idő ködössé és sötétté válik, és minél többen vannak, annál kétségbe ejtőbb, reményvesztettebb hangulatot teremtenek. A muglik ugyan nem képesek látni őket, de ugyanezt a hatást váltják ki belőlük is, ami talán még rémisztőbb számukra, hiszen azt sem tudják, mi történik velük. Aki hosszabb ideig tartózkodik dementorok közelében, az előbb vagy utóbb megtébolyodik, ez főleg a varázslóbörtönökben raboskodókra jellemző, ezért is olyan szörnyű büntetés ez.
Legrosszabb, legundorítóbb képességük az úgynevezett dementorcsók. Ilyenkor a dementor az áldozata fölé hajol és a szája helyén lévő feketelyukat az áldozat szájára teszi, mintha megcsókolná, ezért is hívják dementorcsóknak ezt a képességet. Ekkor kiszippantja az áldozat lelkét, aki ugyan életben marad, de lélek nélkül, nem képes ezek után sem mozogni, sem gondolkodni, a halálnál is rosszabb büntetés. Alkalmazták halálra ítélt bűnözőkön, de 1998-ban Angliában betiltották és ezután számos ország követte a példáját. Ma már csak néhány országról tudunk, ahol még mindig alkalmazzák ezt az eljárást.
A dementorok ellen egyetlen védekezési mód létezik, még pedig a patrónus bűbáj. Ez elüldözi a dementort, de nem pusztítja el, igazából nincs tudomásunk olyanról, hogy valakinek valaha is sikerült e elpusztítania ezeket a lényeket.  A patrónus bűbájt az „Expecto patronum!” varázsigével lehet megidézni, de ahhoz, hogy a patrónus inkarnálódjon – felvegye valamilyen állat alakját – szükséges egy nagyon erős, boldog emlék, ami erővel tölti meg a bűbájt. Ekkor a patrónus inkarnálódik és elkergeti a dementorokat. Természetesen rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy sikerüljön inkarnálni a patrónust, amennyiben ez elmarad, csak ezüstös ködöt tudunk megidézni, ami nem lesz elegendő, hogy elűzzük vele a dementorokat.

 
 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 10
Heti: 102
Havi: 741
Össz.: 86 900

Látogatottság növelés
Oldal: LLG - 3. évfolyam
Bagolykő Mágustanodához tananyagok - © 2008 - 2024 - bktananyag.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »