Bagolykő Mágustanodához tananyagok

Megkönnyítik a vizsgázást a Bagolykő varázslatos világában

Kártékony lények a ház környékén

Író:  
Dátum: 2011.02.01. 23:50
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása

 

Ha már tanultunk néhány hobbi varázslényről, vegyünk számításba néhány igen elterjedt kártevőt is, hiszen belőlük is ugyanúgy kijut a varázsló társadalomnak, mint ahogyan a mugliknak is.
 
Bundimun: XXX
Sajnos az egész világon elterjedt, kifejezetten káros lény. A padló alatt és a szegélylécek között él, s jelenlétét a rohasztó hatású váladéka következtében keletkező rothadásszag jelzi. Ugyan porral és piszokkal táplálkozik, ám váladéka komoly károkat okoz a ház alapjaiban. Alapvetően apró penészfoltra emlékeztetnek, ám ha megzavarjuk őket, akkor pókszerű lábaival azonnal eliszkol. Eltávolítása fiatalabb egyedek esetében egy egyszerű csutakoló ráolvasás is lehet, ám kifejlett, nagyra nőtt példányok esetén azonnal értesítsük a Kártevőmentesítő részleget! Ellenkező esetben ne lepődjünk meg, ha a ház hatalmas reccsenések közepette összedől…
 
Chizpurfle: XX
A bundimunhoz hasonlóan csakis károkat okoz a házban, így Ő is eltávolítandó lakótársnak minősül. E parányi, 1 mm-nél alig nagyobb lényt a mágia vonzza, így alapvetően a mágikus lények szőrébe, tollazatába fészkelik magukat. Mára azonban a varázsló házak is célpontjukká váltak: a varázspálcák mágikus magja, vagy egy elmosatlan bájitalos üst hatalmas lakoma számukra. Elpusztításukra számos-számtalan szert kifejlesztettek már, súlyosabb esetekben azonban célszerű a már említett Kártevőmentesítő részleget hívni. Különös adalék, hogy a muglik házában is gyakori vendégek, ahol mágia hiányában az elektromos tárgyakba fészkelik be magukat, és amelyeket belülről szétrágnak. A muglik azonban ismeret hiányában csupán újonnan vásárolt eszközeik rejtélyes meghibásodásával találkoznak, s a chizpurfle többnyire a kukában találja magát.
 
Kerti törpe (gnóm): XX
Kertünk lakója, kifejezetten kártékony élőlény: megrágja a haszon-, és dísznövények leveleit, termését, s a kisebb más élőlényeket is előszeretettel fogyasztja. Magassága nagyjából 30 cm, ám feje termetéhez képest aránytalanul nagy. Lába erős, csontos – kerüljük a rúgását, harapását! Eltávolításának legegyszerűbb módja, ha a már említett lábánál fogva megforgatjuk, hogy jól elszédüljön, majd egy határozott dobással áthajítjuk a kerítésen (lehetőség szerint ne szomszédunkhoz). Egy alaposan elszédült kerti törpe - amelynek ugyan feje nagy, ám szellemi képességei csekélyek - ettől úgy megzavarodik, hogy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem talál vissza kertünkbe. Akadnak olyan varázslók is, akik a törpe-mentesítéshez jarweyt használnak, ám ezt a varázstársadalom nagyobbik fele kegyetlenségnek tartja.
 
Knarl: XXX
Szintén a kert az otthona. Európa és Amerika északi területein honos, kísértetiesen hasonlít a sündisznóhoz, azonban e hasonlóság csak külsőre igaz: a Knarl, ha élemet tesznek ki neki, akkor azt csapdának minősíti, majd bosszúból feltúrja a dísz-, vagy haszonnövények ágyásait.
 
Nogtail: XXX
Európa, Oroszország és Amerika ritkábban lakott területein előforduló démon. E csökött malacra emlékeztető, hosszú lábakon közlekedő, tömpe farkú élőlény belopakodik az ólba, s a malacokkal együtt szopja a kocát. Minél tovább tudja ezt megtenni, minél tovább tud elrejtőzni egy képzett varázsló szeme elől, annál nagyobbra nő, s annál több kárt okoz az adott gazdaságnak. Rendkívül fürge lényről lévén szó, roppant nehéz elkapni. Azonban ha egy fehér kutya kergeti ki a birtokról, abban az esetben soha sem tér oda vissza.
 

Jelképállataink

Író:  
Dátum: 2011.06.27. 19:12
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása

Mint a Bagolykő Mágustanoda diákjainak, úgy vélem, fokozottan illik ismerniük e négy varázslényt:
 
Főnix: XXXX

Egyiptom, India és Kína hegyormain fészkelő rendkívüli madár, csodálatos teremtmény. Nagyon különleges, ugyanis több káprázatos, becsülendő képességgel, tulajdonsággal bír. Azonban, mielőtt még belekezdenék ezek taglalásába, járjuk körbe kicsit, mint külső szemlélő. Nagyjából hattyúformájú, karmazsinpiros madár, melynek hosszú arany farktollai, arany csőre, valamint karma van. És akkor lássuk csak: először is, legalapvetőbb tulajdonsága, hogy képes újra meg újra regenerálódni - amikor teste elöregszik, lángra lobban, hogy aztán saját hamvaiból fiókaként újból életre keljen. Ugyanakkor, fogalmazzunk így: képes „hopponálni”, bármikor eltűnni, majd egy másik helyen felbukkanni, mi több, könnye gyógyító hatású. Kizárólag gyógyfüvekkel táplálkozik, és mivel rendkívül szelíd teremtmény, ezért sosem okozta még sem ember, sem pedig állat halálát. A főnix XXXX besorolását csupán csak azért kapta, mert rendkívül kevés varázslónak sikerült eddig megszelídítenie. És hogy miért is lett az Eridon jelképállata? Nos, azért, mert az énekéről úgy tartják, hogy a tiszta szívű emberekbe bátorságot önt, míg a gonoszakat rettegéssel tölti el.
 
Szfinx: XXXX

A Levita ház jelképállata. Természetesen ez sem véletlen, hiszen rendkívül fejlett értelmű lény, mely kedveli a rejtvényeket és a találós kérdéseket – éppen ezért több évezrede használják értékek, vagy rejtekhelyek őrzésére. Ez leginkább intézményekre, nagyszabású szervezetekre érvényes, azonban manapság már egyes módosabb varázslók, és boszorkányok is tartják. Ami fontos, hogy általában csak akkor támad, ha illetéktelenek közelítik meg az általa őrzött helyet, vagy tárgyat. Ami a többi, külső tulajdonságait illeti, gondolom, nem mondok vele újat: emberfejjel és oroszlántesttel rendelkezik, muglik körében is jól ismert egyiptomi lény. Ők persze csupán csak a piramisok világában találkozhatnak velük.
 
Unikornis: XXXX

A Navine ház jelképállata besorolását azért kapta, mert, mint ahogy a kentaurokkal és a sellőkkel, velük is különös tisztelettel kell bánni. Nagyon emberkerülőek, adott esetben viszont szívesebben fogadják boszorkány közeledését, mint varázslóét. Az unikornis a főnixhez hasonlóan rendkívül sok hasznos képességgel bír. Ami a számára mindenképp előnyös, az a gyorsasága, melynek következtében igen csak nehéz elfogni, ami pedig már a számunkra is kecsegtető, az a szarvának, a vérének és a szőrének komoly varázsereje. Akár csak a főnix tollát, az unikornis szőrét is alkalmazzák varázspálcák magjaként. Vére éltető erejű, azonban átok ül rajta: az a lény, amely egy ilyen tiszta lényt a véréért öl, onnantól kezdve fél-életet él. Egyébként, mint azt tudjátok, hófehér erdőlakó lóról van szó, mely kifejlett állapotban a homloka közepén szarvat visel. Amit kevésbé szoktak tudni, az inkább az, hogy a csikók eleinte arany-, majd ezüstszínűek.
 
Sárkányok: XXXX
Utolsóként beszéljünk egy kicsit a Rellon jelképállatáról: a mágikus bestiák legnehezebben elrejthető csoportját képezik a sárkányok. Hatalmas, és meglehetősen vad jószágok ezek. Csakis speciálisan képzett varázslók és boszorkányok tudnak bánni velük, de gyakorta szenvednek ők is balesetet. A nőstény példányok nagyobb termetűek a hímeknél. Bőrük, vérük, szívük, májuk és szarvuk komoly varázserővel bír, igen keresett cikkek. Mint tudjuk, a sárkány-szívizomhúrt is alkalmazzák pálcák magjaként. Az előbbiekkel szemben a sárkány tojása azonban A-kategóriájú, kereskedelmi forgalomba nem hozható áru. Szerintem szükségtelen magyaráznom, hogy miért is. A sárkányok családjába tíz faj tartozik. Ezek kereszteződnek is egymással, így jönnek létre a hibrid példányok. A telivér fajokat csupán csak felsorolni kívánkozom, bővebb, emelt szintű információkat Szendrei tanárnő óráin kaphattok róluk:
  • antipodeai opálszemű
  • hebridai feketesárkány
  • kínai gömblángsárkány
  • közönséges walesi zöldsárkány
  • magyar mennydörgősárkány
  • norvég tarajossárkány
  • román hosszúszarvú
  • svéd sróforrú sárkány
  • ukrán vasgyomrú

Veszélyes varázslények

Író: Mészáros Gréta
Dátum: 2013.08.01. 19:43
Tantárgy: Legendás Lények Gondozása


Az előzőekben tanultunk házi kedvencekről és kártevőkről, úgy gondolom, hogy most ideje lenne belepillantani a veszélyesebb lényekbe is.

Erkling: XXXX

Az erkling manószerű bestia, a németországi Fekete-erdőben őshonos. Nagyobb, mint a gnóm (átlagosan 90 cm magas), arca hegyes, és jellegzetes, visító hangon nevet. Hangja hipnotikus erejű, különösen a gyerekekre hat, akiket az erkling igyekszik elcsalogatni a felnőttektől, hogy azután felfalja őket. A német Mágiaügyi Minisztérium szigorú óvintézkedéseinek köszönhetően az utóbbi évszázadokban minimálisra csökkent az erklingek által elkövetett gyilkosságok száma. A legutóbbi ismert erkling-támadás, amely egy hatéves varázslógyermeket, Bruno Schmidtet ért, a bestia halálával végződött. Az ifjú Schmidt ugyanis fejbe csapta az erklinget apja kompakt üstjével.

Graphorn: XXXX

 A graphorn Európa hegyvidékeinek lakója. Megtermett, szürkésvörös szőrű, hajlott hátú lény. Felegyenesedve jár nagy, négyujjú hátsó lábán. Hosszú, hegyes szarvát előszeretett használja, lévén igen agresszív természetű. Néha tanúi lehetünk, amint egy hegyi troli graphornt próbál szelídíteni. Az efféle kísérlet többnyire kudarccal végződik, ezért gyakori látvány a graphorn ejtette sebekkel borított troli. Az őrölt graphornszarv, mely sok varázsfőzet hozzávalója, méregdrága termék, hiszen a szarvat igen nehéz megszerezni. A graphorn bőre még a sárkányénál is ellenállóbb, a legtöbb bűbáj lepattan róla.

Kelpi: XXXX

Ez a Nagy-Britanniában és Írországban honos vízidémon, amellett hogy rengetegféle alakot képes ölteni, leggyakrabban hínársörényű ló képében jelenik meg. A hátára csalogatja a gyanútlan vándort, majd nyomban beugrik a lakóhelyéül szolgáló folyóba vagy tóba, s a mélyben elfogyasztja lovasát. A kelpi oly módon győzhető le, hogy elhelyező bűbáj segítségével felkantározzuk. Ettől megszelídül, és kezessé válik. A világ legnagyobb kelpije a skóciai Loch Nessben él. Kedvenc megjelenési formája a tengeri kígyó (lásd lentebb!). A Mágusok Nemzetközi Szövetségének megfigyelői akkor jöttek rá, hogy nem igazi tengeri kígyóval van dolguk, mikor tanúi voltak, hogy a bestia mugli kutatók közeledtére vidrává változott, majd azok távozása után újfent kígyó alakját öltötte.

Runespoor: XXXX

A háromfejű runespoor őshazája az afrikai Burkina Faso. 180-200 cm-es, élénk narancssárga testét fekete csíkok díszítik. Igen feltűnő állat, ezért a Burkina Faso-i Mágiaügyi Minisztérium egyes erdőkben feltérképezhetetlen rezervátumokat jelölt ki számára. A runespoor, bár nem különösebben agresszív lény, egykor a feketemágusok kedvelt állata volt - nyilván feltűnő, félelmet keltő külseje miatt. A faj sajátos viselkedési szokásait azon párszaszájú varázslók leírásaiból ismerjük, akik birtokoltak és kifaggattak ilyen lényeket. Ezekből a feljegyzésekből kiderül, hogy a kígyó egyes fejei más és más célt szolgálnak. A (szemből nézve) bal oldali fej a tervező: kitalálja, merre menjen és mit csináljon a kígyó. A középső fej az álmodozó (a runespoor gyakran napokig mozdulatlanul fekszik, gyönyörű látomásoknak, képzelgéseknek adva át magát). A jobb fej, melynek feladata a kritizálás, szüntelen, idegesítő sziszegéssel kommentálja két társa teljesítményét. A kritikusnak veszélyes méregfoga van. A runespoor általában rövid életű, mivel fejei hajlamosak a civakodásra. Gyakori az olyan példány, amelyiknek hiányzik a jobb feje - ennél a bal és a középső fej összefogtak, és leharapták bírálójukat. A runespoor - a mágikus lények között egyedülálló módon - száján préseli ki tojásait. A runespoor-tojás az agyserkentő bájitalok értékes hozzávalója. Ennek és magának a bestiának évszázadok óta virágzó feketepiaca van.

Troll: XXXX

A troll 6 méter magas, egy tonnát is meghaladó súlyú, félelmetes bestia. Közismert róla, hogy rettentően erős és nem kevésbé buta, ráadásul kiszámíthatatlan és gyakran agresszív. Őshazája Skandinávia, de ma már Nagy-Britanniában, Írországban és más észak-európai régiókban is előfordul. A trollok morgásokból álló primitív nyelven kommunikálnak, bár egyes példányokról tudjuk, hogy megértik az emberi beszédet, sőt néhány egyszerűbb szót is ki tudnak mondani. Az értelmesebb egyedek kiképezhetők őrző-védő munkára. A trollnak három típusát ismerjük: a hegyi, az erdei és a folyami trolit. A kopasz, világosszürke bőrű hegyi troll a legnagyobb termetű s egyben a legvadabb változat. Az erdei troll halványzöld, egyes példányainak bőrén zöld vagy barna színű, vékony szálú, kusza szőr nő. A folyami trollnak két kurta szarva van, bőre vörhenyes, esetenként szőrös. Ez a típus gyakran hidak alatt áll lesben. A trollok nyers húst esznek, s nem válogatnak az áldozatokban: a vadállatoktól az emberig bármit zsákmányul ejtenek.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 14
Heti: 66
Havi: 392
Össz.: 87 372

Látogatottság növelés
Oldal: LLG - 2. évfolyam
Bagolykő Mágustanodához tananyagok - © 2008 - 2024 - bktananyag.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »