Bagolykő Mágustanodához tananyagok

*Kahlil olyan pontosan toppan az osztályba, mint egy kakukkosóra figurája- a csengőszóra felpattan az ajtó és belép rajta, épp csak nem verdesve szárnyaival. A diákság jobbára a helyén ül már, csak néhányan suhannak a padukhoz, mire ő elrendezi a katedrán a hozott holmikat és felnéz, köszöntve a tanulókat.*
-Ma talán egy kevésbé szórakoztató, de fontos anyagrészt veszünk át, ami alapja a következő előadásoknak. Hoztam jegyzeteket, elég, ha kihúzzátok a fontosabb részeket és füleltek, azt szeretném, ha megértenétek, mert ezt biflázni fölösleges. Osszátok gyorsan szét!-*Az első padokban ülők kezébe ad papírkupacokat, amik sebesen elterjednek mindenfelé.*
-A hang a fül, a hallás által érzékelt inger. Az emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a zenei hangrendszerek alapeleme. A hangot mint fizikai jelenséget az akusztika, a beszédhangokat a fonetika, a zenei hangokat a zenetudomány tanulmányozza. Mi ma fizikázunk egy kicsit...

A hang fizikai jellegét tekintve valamely rugalmas közeg mechanikai rezgése, e rezgés hullámként való tovaterjedése. Ez a közeg lehet gáz, folyadék vagy szilárd test, vákuumban semmiféle hang nem hallható. A hang terjedésének lényege az, hogy a közeg részecskéi egy hangforrás hatására kimozdulnak nyugalmi állapotukból, és ezt a kimozdulást a környező részecskék is átveszik, ilyen módon az eredeti elmozdulás hullámszerűen továbbterjed. A rezgés a közeg különböző helyeire nem azonnal, hanem bizonyos késéssel jut el, így a közeg különböző részei az adott pillanatban a rezgés más-más állapotában, fázisában vannak. Ha ez a tovaterjedő rezgés periodikus, akkor viszont lesznek olyan helyek, ahol a fáziseltolódás már akkora, hogy újra az eredetivel azonos rezgésállapot áll elő. Az ilyen, azonos rezgésállapotban lévő pontok egymástól mért távolsága a hullámhossz. A frekvencia a rezgésszámmal adható meg, egysége a Hertz, mely a másodpercenkénti rezgésszámot adja meg. A  frekvencia számunkra hangmagasságként érzékelhető, a hangerősséget pedig decibelekben mérjük. A levegőben a 85 dB feletti hangnyomás már veszélyes lehet, az ismétlődően jelentkező 85 dB-es hangnyomás már maradandó károsodást, míg a 120 dB-es akár azonnali dobhártya-károsodást (beszakadás) okozhat. Az ablakok hozzávetőlegesen 163 dB esetén törnek be.
A frekvencia szerinti felosztás szerint a hallható hang olyan hang, amelynek (vagy legalább egy szinuszos összetevőjének) frekvenciája 20 Hz és 20 kHz közé, az átlagos hallástartományba esik. A 20 Hz-nél kisebb frekvenciájú hang neve infrahang, a 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájúé ultrahang, a 108 Hz-nél nagyobb frekvenciájú hangot hiperhangnak is szokták hívni.
Általános tapasztalat, hogy a hang fában, vízben, acélban terjedve sokkal kevésbé gyengül az erőssége, mintha a levegőben terjed. Pl.: a csengő hangja a levegőben 200 m-re hallatszik. Ha a csengő a víz alatt kapna ugyanekkora ütést, akkor az 400 m-re hallatszana el. A cseppfolyós anyagokban, szilárd testekben a molekulák szorosabb kapcsolata miatt a részecskék könnyen át tudják adni egymásnak a rezgést. A hang erejének csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a hangrezgések minden irányban haladnak, ezért rohamosan növekvő térrészben oszlanak szét. Ha megakadályozzuk, hogy a hang szétterjedjen, akkor sokkal messzebbre hallatszik.

A hangszerek hangképzésük módja szerint csoportosíthatók húrrezgésen alapuló, pálcarezgésen alapuló, membránok rezgésén alapulü, fúvós és elektronikus hangszerekre.

Fúvós hangszerek

Működésük légoszlopok vagy légárammal gerjesztett nyelvek rezgésén alapszik. 

Csoportosításuk:
- Ajaksíp a fuvola és az orgonasípok egyik csoportja.
- Fémnyelvű síp az orgonasípok másik csoportja és légárammal rezgésbe hozott fémnyelveket tartalmaz a harmónium, a szájharmonika és a húzós harmonika.
- Nádnyelvű sípok (egyszeres nyelvvel) a klarinét, a szaxofon és a tárogató; (kettős nyelvvel) az oboa, az angolkürt és a fagott.
- Tölcséres fúvókájú hangszerek, (amelyeknél a zenész ajkai helyettesítik a rezgő nyelveket) a vadászkürt, a ventilkürt, trombita, harsona, stb.
A csak egy sípból álló hangszereknél a különböző hangokat többféle módon képzik:
- A fafúvós hangszereknél (pl. fuvola, oboa, klarinét, fagott) a zenész a cső falán lévő nyílásokat ujjaival nyitja vagy zárja, így változtatja a légoszlop magasságát.
- A rézfúvós hangszerek közé tartozó harsonánál ezt a változtatást egymásba illő csövek széthúzásával és összetolásával oldják meg, más hangszereknél pedig szelepek (ventilek) segítségével toldalécsöveket kapcsolnak be és ki.
- Az orgona nagyon sok sípot tartalmaz, amelyek hangszínük alapján vannak csoportosítva, ezeket együtt megszólaltatva rendkívül változatos hangszínezet érhető el. 

Húrrezgésen alapuló hangszerek

Hangkeltésük alapja az, hogy a húr rezgésekor keletkező hanghullámok átadódnak a levegő részecskéinek, azok sűrösödése-ritkulása továbbítja a hangot, mondhatjuk úgy is, hogy az maga a hang.
A rezgés során a húr két rögzített végpontja helyben marad (ezek a csomópontok).
A húr többi pontja egyszerre mozog, ugyanannyi rezgést végez 1 másodperc alatt, tehát azonos frekvenciájúak.
A húr különböző részeinek maximális kitérése (amplitúdója) a rezgés során eltérő. A legnagyobb amplitúdójú rezgést végző hely a duzzadóhely.

Csoportosításuk:
- vonósok a hegedű, brácsa (mélyhegedű), cselló (gordonka), nagybőgő és alfajaik;
- pengetettek pl. a lant, gitár, mandolin, balalajka és a hárfa;
- verővel ütött húros hangszerek a cimbalom, zongora és a csembaló.
Az ütött hangszerekben minden hangnak külön húrja van, a vonósokban és a pengetettek egy részében a különböző hangokat a húrok hosszának változtatásával (húrok lefogása) képzik. 

Pálcarezgésen alapuló hangszerek

Hangkeltésük alapja az, hogy a rezgésekor keletkező hanghullámok átadódnak a levegő részecskéinek, azok sűrösödése-ritkulása továbbítja a hangot, mondhatjuk úgy is, hogy az maga a hang.
A rezgés során a pálca különböző azonos frekvenciával, de eltérő kitéréssel (amplitúdóval) rezegnek.
A rezgés módja függ a pálca rögzítettségétől is.

Az úgynevezett idiofon hangszerek csoportját a pálcákat tartalmazó harangjáték (cseleszta), xilofon, triangula, stb. valamint a lemezrezgéseket felhasználó harang, réztányér, tamtam, stb. tartoznak.

Membránok rezgésén alapuló hangszerek

Kétdimenziós hangforrások.
A dob membránjának alaphangját az animációban látható rezgési mód határozza meg.
Erre rakódnak rá a membrán torzulásai miatt jelentkező felharmonikusok, amelyek a dobra jellemző hangszínt adják.

A membrafon hangszerek közé tartoznak a különféle dobok.

Egy régi sámándob és egy mai dobfelszerelés...

Az utóbbi két csoport hangszereinek a felhangjai általában nem harmonikusak, és az igen sok és közel egyenlő intenzitású felhang folytán nem meghatározott hangmagasságúak, hanem "semleges hangúak".

A hangszerek precíz mechanikai kialakítása, méretezése rendkívül fontos a megfelelő hangzás kialakításában.
Egy fúvós hangszer pl. egy kűrt esetén rendkívül lényeges a hangszer fém tölcsérének pontos alakja, sima felülete. Ha bármilyen eltérés, felületi egyenetlenség található rajta az hullámforrásként jelentkezik és "színezi" a hangot, megváltoztatja a felharmonikusok összetételét.
Ezért képesek hozzáértő, "jó fülű" emberek megkülönböztetni a különböző márkájú hangszerek hangját egymástól.

Ugyanez a helyzet mondjuk egy hegedű esetén is. A hegedű fa testének kialakítása, a fa anyaga, a lakkréteg, a ragasztás, az esetleges deformációk mind-mind befolyásolják a hangszer végső megszólalását.
Nem véletlenül olyan drága egy nagyon jó minőségű hegedű vagy más hangszer. 

A zene(kar) megszólalását a helyszín is befolyásolja. Nem mindegy, hogy szabadtérben vagy egy helyiségben szólalnak meg a lakkréteg.
Az sem mindegy, hogy milyen annak a helyiségnek a mérete, alakja, milyen felületek (anyagok) borítják.
Az épületakusztika foglalkozik az előadótermek a hangok szempontjából megfelelő kialakításával.
(a képen a Bartók Béla hangversenyterem, Művészetek Palotája, Budapest)


-Vannak a világon speciálisan kialakított hangversenytermek, ahol a falak mozgatható elemekből állnak és így változtatható az akusztikájuk. Budapesten ilyen a Művészetek Palotájának Bartók Béla terme, ha lesz módotok, okvetlen látogassatok el oda. A mai órának vége, oszolj!-*A türelmetleneken mosolyogva int, hogy szaladjanak, aztán a terem kiürülése után távozik ő is.

*Ma ismét hamarabb volt a teremben, mint a diákok- egy nagy pohár akármitt iszogatva ült az asztal mögött, olvasgatva és várva a csengőt, s előtte az asztal tele volt pakolva mindenféle rejtélyes tárgyakkal és papírokkal. Nemsokkal a csengőszó után feláll és figyelmet kér, beszéd közben szétosztva a lapokat, amik tele vannak a mai órán elhangzó érdekességekkel és fontos dolgokkal.
-Ismét hoztam nektek jegyzetet, benne van minden, ami kell, a lényeget pedig kihúzzátok, most figyeljetek. Az alapunk egy a hangképzés fajtáinak felosztása, aztán megnézzük, milyen élőlénycsoportok melyeket használják.

Stridulációs szerv:
• A legtöbb rovar recés kitinlécet dörzsöl valamelyik
testrészéhez, így hozva létre cirpelő hangot.
Dobszerv:
• Ez egy dobhártyához hasonló kitinlemez, melynek gyors
ki-be horpasztásával keltenek fülsértően erős hangokat
például a kabócák.
Instrumentális hangok:
• Sok állatfaj testrészeinek összeütögetésével vagy
rezegtetésével kelt hangokat.
Hangképzés a tüdő segítségével:
• Ezeket a hangokat a tüdőből nagy sebességgel kiáramló
levegő kelti, miközben a légút valamelyik részét
rezgésbe hozza.
Hangképzés segédeszközzel:
• Az állat valamely testrészét szilárd felülethez ütögeti.

A rovarok a tüdős megoldáson kívül mindegyiket használják. Nem is kell egzotikus tájakra menni, hogy számtalan példát találjunk.-*Az asztalon néhány letakart üvegdoboz sorakozik, lyukacskákkal tele, s bennük egy-egy rovar, amit sorra körbead az osztályon, hogy szemügyre lehessen venni- bár nem mindegyik akar ciripelni, azért előbb-utóbb csak megszólalnak, így megfigyelhető, mit és hogyan mozgatnak.*
sáska: hátsó lábak combja a szárny ciripelő éléhez dörzsölése
szöcskék, tücskök: első pár szárny összedörzsölése
cincérek:nyakpajzzsal
Kabócák: potroh összehúzásával, illetve szárnyakkal. Hihetetlen, de a leghangosabb rovar valószínűleg a Brevisana brevis kabócafaj, melynek ciripelésének ereje 50 centire a rovartól 108 decibel- tehát egy standard légkalapács.
termeszek és egyes bogarak: test ütögetése a földhöz
A rovarok hallószerve- ún. timpanális szerv- elhelyezkedhet a toron, a potrohon, de a lábakon is, sőt, méheknél a csápokon.


A hüllők a tévhitek ellenére nem süketek, de inkább a rezgő, vibráló frekvenciákra érzékenyek, a magasabb, összetettebb hangok számukra érzékelhetetlenek. A krokodilok egészen mély hangokat használnak kommunikációra- jobbára territóriumuk őrzésére és figyelmeztetésre, de a tojásból kikelő kicsik "nyávogva" kérik anyjuk segítségét, hogy kiássa őket. Náluk jobb hallással bírnak kétéltű rokonaik, a hangadó(brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás létezik) békák és varangyok, akik a hangokat kommunikációra is használják. A békák torka alatt általában bőrzacskót találunk, amelynek funkciója a brekegés hangerejének növelése. Hasonlóan a madárdalhoz, a hím békák hangja is egyszerre szól más, rivális hímeknek és a nőstényeknek is. Ha a hangja alapján a hím levelibékák úgy ítélik meg, hogy kevés eséllyel vehetnék fel a harcot a hang gazdájával, eltávolodnak a hangforrástól. A kutatók felfedezték, hogy a közép-kínai hangos patakok közelében élő békák át tudják hangolni a fülüket különféle hangfrekvenciákra, valahogy úgy, ahogy mi a rádiókonállomásokat keresünk. Ez az egyetlen állatfajta, mely képes megválasztani, hogy mely frekvenciát hallja meg.

A Föld talán leghíresebb dalnokainak, a madaraknak kettős gégefőjük van, egy felső (larynx) és egy alsó (syrinx), amely utóbbi a hörgőknél található s gyakran külön izmokkal van ellátva- ez mind az éneklést hivatott segíteni. Néha a fekete rigók is fülsiketítően hangosak, főleg városban, ahol a forgalom zaját próbálják túlkiabáni; nem szabad hát alábecsülni ezt a finom kis hangszert. A madárdal sok tanult elemet tartalmaz. Az azonos élőhelyen élő madarak éneke (amelyeket dialektusoknak szokás nevezni) hasonlóbb, mint máshol élő fajtársaiké. A hasonlóság oka az, hogy a madarak a különféle trillákat egymástól tanulják, majd ezeket szabadon kombinálva alakítják ki mind bonyolultabb énekeiket.
Akármily hihetetlenül hangzik is, vannak madárdal versenyek- a kalitkában elhelyezett hímeket éneklés közben mind közelebb és közelebb helyezik egymáshoz, s amelyik előbb elhallgat, veszít- rigókkal, süvöltőkkel és más énekesmadarakkal is versenyeznek. A legszebb éneket nálunk a fülemülének, azaz csalogánynak tulajdonítják.
Azonban nem csak énekkel kommunikálnak. A harkályok a fákon való dobolással jelezhetik territóriumukat, de akadnak papagájfajok, amik botokkal üreges fatörzseken dobolnak, valamint rengeteg roppant tehetséges hangutánzót találunk soraikban. A papagájok mellett képesek beszédet tanulni a varjúfélék- a holló, a csóka, a szajkó, a szarka, kisebb-nagyobb mértékben, valamint olyan rigófélék, mint a seregély vagy a beo. A kiváltképp intelligens varjúfélék szükség szerint alkalmazzák a tanult hangokat. Egy solymász szajkója például, megpillantva a közelében az ellenségnek számító ragadozó madarat, azonnal sólyom-vijjogással igyekezett álcázni magát, majd kutyaugatással, és traktorberregéssel iparkodott elriasztani az ilyesmitől többnyire tartó sólymot.

Az emlősök hangképzése igen fejlett, és a gége felépítésétől függően változó, milyen hangokat képesek kiadni tüdejük segítségével. Az emlősök közt találjuk az állatvilág leghangosabbjait- a bálnákat, 180 dB-es teljesítményükkel. Az ő énekük főként párkeresésre, párválasztásra szolgál, de amíg nem volt annyi hajó és zavaró hang, akár több száz kilométerre is elhallatszott a daluk, így kapcsolatot tarthattak. Rokonaik, a delfinek a homlokukban lévő, szonárként működő echolokációs szerv segítségével tájékozódnak a vízben. Maguk a hangképző szervek az orrüregben helyezkednek el, ezek az úgynevezett orrzsákocskák. A visszaverődő hangokat a szem mögött található apró fülnyíláson keresztül fogja fel hallócsontocskáival, amelyek a ceteknél a legkeményebbek az egész állatvilágban(pont a fent említett hangerősség miatt). A jobb tájékozódást az is segíti, hogy a két fül működése független, így egyértelműen meg tudja határozni a hang irányát. Echolokátorral bírnak még a denevérek, akik közt található a legtökéletesebb lokátorral bíró család is- a patkósdenevérek. Elég egy pillantást vetni rájuk, hogy megértsük a név forrását- a különös orrberendezés a hangok felerősítésére szolgál.

Ami talán meglepő lehet, a ragadozók közt legsikeresebbnek számító macskafélék kis- és nagymacskákra való felosztásának semmi köze a méretekhez, de a hangképzéshez annál inkább. A nagymacskák- az oroszlán, a tigris, a leopárd, a jaguár- bömbölnek, míg a kismacskáknak- puma, ocelot, vadmacska,gepárd- fejlettebb gégéjük teszi lehetővé a dorombolást.
Rengeteg emlős hangjait már ismeritek- ezekre nem fogok kitérni. Mindjárt elmagyarázom az emlősök hangképzésének alapját, s ez érvényes a legtöbbjükre, kisebb-nagyobb eltérésekkel.



Az emberek hangképzésében a tüdő, a gége, a torok, az orr- és szájüreg vesznek részt. A tüdőből kiáramló levegőt általában elhalad a gégében elhelyezkedő hangszalagok között- nyitott állás- ilyenkor nem keletkezik hang. Viszont ha a kannaporcok elfordulnak, a hangszalagok megfeszülnek, és a kifelé haladó levegő megrezegteti őket- ez az alaphang. Ezt még a szájüregben lehet alakítani- például a beszéd hangképzésénél, a betűk formálásánál szerepe van a nyelvnek, a fogaknak, az ínynek, a szájpadlásnak és az ajkaknak is. Elég  végigpróbálni az olyan hangokat, mint az "r", "m", "ny" vagy visszaemlékezni, "bilyed rossz is a dátha". Az embernek a beszédet az állcsúcs teszi lehetővé, többek között, melyre izmok tapadnak, ezzel is segítve a gyorsabb állkapocsmozgást, valamint számos mimikai izom teszi lehetővé az artikulálást. 

Hangszalagok hangképzés(A) és légzés(B) közben
Az alaphang magassságát a hangszalagok hossza határozza meg- a nőknél rövidebb, mivel általában kisebbek a férfiaknál, ezért magasabb a hangjuk. A pubertásban a fiúk gégeváza megnövekszik, az ádámcsutkájuk előre ugrik, hangszalagjaik hossza megközelítőleg ötszörösére nő, szélessége és vastagsága is erősödik. Fiúk esetében ez a hangszalagot érintő hossznövekedés eléri az egy centimétert. A természetes fejlődés 6 hónaptól 1 évig tarthat. Eredményeképpen a hang egy oktávval, azaz 8 zenei hanggal mélyül, erősebb és hangszínben jellegzetesebb lesz. Ebben az időszakban jobb nem erőltetni az éneklést, a hangos beszédet, amíg a hang meg nem állapodik.-*Ez pont aktuális lehet a teremben ücsörgők nagyobbik része számára, bár abban nem reménykedik, hogy a tizenéves fiúk nagyon visszafognák magukat, ha mégis ordibálásra kerülne sor. A tábla felé fordul, a krétával gyors, lendületes, de jól olvasható betűkkel körmölve, miközben beszél- mert ehhez az utolsó néhány sorhoz is van mondanivalója.*

-Ez már inkább etológia- de akit érdekel, felírhatja, utánanézhet. Később vissza fogunk rá térni, az igéző ágnál.

Az akusztikus szignálok csoportosítása
-azonosító hangok (faj - csoport - egyed)
-kapcsolattartó hangok
-hívó hangok
-üdvözlő hangok
-territórium-jelző hangok
-riasztó hangok (alarm)
-fenyegető hangok
-tájékozódó hangok

-Nos, ennyi fért a mai órába, remélem, élveztétek. A következő órán hallhatatlan hangokkal foglalkozunk majd. További szép napot!-*Ezzel szélnek ereszti a bandát, ismét utolsónak maradva, pakolászva. Derűsen hagyja el a termet.*

A tanár úr ma egy hangyányit késett- egy nagy, furcsa szerkezettel robog a terembe végül, ami régifajta vetítőgép, átalakítva, s mellett egy filmtekercs, néhány felvétellel. Meglehetős erőfeszítésbe került ezt megszerezni és megbűvölni, az utolsó pillanatig vesződött vele. Az asztalra téve egy mosollyal köszönti az osztályt, mielőtt megkerülné a bútort és a már megszokott módon nekidőlne, hogy elkezdje az előadást.*
 -Mint már  beharangoztam, ma hallhatatlan hangokkal foglalkozunk- bár ez a megfogalmazás inkább az emberi fülre vonatkozik. Minden hallással bíró élőlénynek egy bizonyos tartományra van korlátozva a hallása, ám korántsem ugyanarra- a legtöbb emlős jóval szélesebb tartományban mozog, mint mi, ráadásul a hallás élessége az élekorral is változik. Ezen fellül az élőlények által keltett és hallott hangok tartománya nem feltétlenül egyezik meg. A fajtársaikkal való kommunikáláshoz használt frekvenciánál általában magasabbat is képesek érzékelni zsákmányszerzéskor, illetve veszély elhárításakor. Például a macska nem képes ultrahangot kibocsátani, de meghallja az egér cincogását, a lepkék is érzékelik a denevérek ultrahangjeleit. Sőt, az élőlényekre hatással vannak a tudatosan nem érzékelt hangok, hullámok is, ilyenek a már említett ultra- és infrahangok. Erre az emberiség már elég rég rájött, habár a bizonyítás sokáig váratott és néhány területen még várat is magára.
-Amire mi varázslatokat használunk, azt a muglik technikával pótolják; nem kivétel ez alól a melodimágia sem. Példának okáért az ultrahagot képesek előállítani és hullámait tájékozódásra, képalkotásra használni. Ez egyrészt víz alatti, "láthatatlan" részek feltérképezésében segített nekik- mostanra a világóceánok fenekét már megnézték ezzel a módszerrel és felette pontos térképekkel rendelkeznek ennek köszönhetően. Mint a legtöbb találmányt, sajna a hadászat is rögtön megkaparintotta saját céljaira, a haditengerészet szonárjai is ultrahanggal működnek, főként tengeralattjárók felderítésére szolgál. Aki nem látott ilyet, annak lerajzolom- olyan, mint egy hatalmas fémbálna, csak épp fegyverekkel szerelik fel.-*Néhány vonással vázolja a leegyszerűsített járművet, néhányan egészen elhűlve forgatják a fejüket, valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy ez ússzon, főleg víz alatt. Egy mosollyal lép tovább, meghagyva a csodálkozóknak a firkát, hagy gyönyörködjenek.*

-Használják azonban az orvostudományban is, szövete vizsgálatára vagy épp a kisbabák fejlődésének figyelésére az anyaméhben.
-Akkor erre képesek a melodimágusok is?-*A hang tulajdonosát megkeríteni a sokaságban nem nehéz, felé biccent hát, igenlő válaszként.*
-Bizony, de erről egy egész külön óra fog szólni, úgyhogy most inkább nem merülök bele. Sajna hetekig tudnék szónokolni a témáról...-*Halk nevetés, mert az enyhe feszengést mutató arcról lerí, hogy igazat mond; de legalább képes megállni, hogy belekezdjen, sietve folytatva az előbb félbehagyott előadást.*
-Az ultrahang-terápiánál az ultrahang izomlazító, fájdalomcsillapító és értágító hatását használják ki, de többek között vesekő-, epekőzúzásnál is alkalmazzák. A kőre fókuszált lökéshullámok segítségével zúzzák olyan apróra a köveket, hogy azok el tudjanak távozni a szervezetből.
-A másik fülünk számára "magas" hangtartomány az infrahangoké, melyek, bár hangként nem észlelhetőek, van fiziológiai hatásuk az emberi szervezetre. Kellő erősségben rosszullétet, emésztési zavarokat, pánikhangulatot okozhat. Van egy frekvencia, amitől az emberi idegek egyszerűen megvadulnak, akár halálhoz is vezethet. Vannak tervek, melyek fegyverként szeretnék felhasználni ezeket a hangokat- szerencsére azonban a mai napig képtelenek megalkotni őket. -*Fejét ingatva fejezi ki nemtetszését, mivel az emberek sosem tudtak igazán bánni a fegyverekkel, s elég ijesztő elképzelni, mit érnének el, ha a melodimágia ilyen kicsi és satnya darabja a kezükbe kerülne.*
-Az infrahangokat szinte mindennel összefüggésbe hozták már. Korábban is sok tudós feltételezte a mára igazoltnak látszó tényt, hogy a "szellemjárta" helyeken ezek a hangok okoznak olyan érzést, amelyet az emberek a kísérteteknek tulajdonítanak: rejtélyes körülmények között elalvó gyertyák, furcsa érzések és borzongás. Ezeket a jelenségeket aligha a kísértetjárta házak szellemei okozzák, sokkal inkább egy rendkívül alacsony frekvenciájú hang, ami az emberi fül számára nem hallható. Csodás dolog a tudomány, nemde?-*Újabb morajlásszerű nevetés fut végig az osztályon. Azonban túlvilági lepedőruhások ide vagy oda, megy tovább.*
-Az infrahangokat az állatok kommunikációra használják, mert messzebb terjednek, akár több száz kilométerre is. Ez azért van, mert a hang terjedése közben a részecskék mozgása súrlódással jár, ennek legyőzése pedig munkavégzést kívánt. Mennél távolabb jut el a hang, egyre gyengül, végül teljesen megszűnik, energiája pedig hővé, hőenergiává alakul. A magas hangok rezgésszáma nagy, a mélyeké kevesebb. Amikor a magas hangok terjednek, akkor azokat a levegőben lévő részecskéket igen sokszor kell ide-oda mozgatni. A mély hangok terjedésük közben kevesebb munkát végeznek. A magas hangok tehát nem terjednek olyan messzire, mint a mély hangok.  Földrengések előtt pont az infrahangok érzékelése figyelmezteti őket a veszélyre. Többnyire infrahanggal a nagy állatok kommunikálnak, mivel ők képesek a kiadásukra- az elefántok, vízilovak, zsiráfok, bálnák és krokodilok, akad azonban egy Európában is honos madárféle, ami szintén képes rá. Láttatok már siketfajdot?

-A változatosság kedvéért hoztam néhány mugli rövid filmet is róla, mert nem csak dekoratív, de igen érdekes hangélmény is.-*Egyetlen pálcaintésre elsötétül a tanterem, s a falon elindul a képsorozat, amit néhány "úúú" hang kommentál, és halk kuncogás hallatszik innen-onnan.
David Attenborough- Siketfajdok
-Kétségkívül mulatságos hangokat ad ki, az infrahangokat azonban szárnycsapásokkal kelti- sokkal hatékonyabban üzenhet távolabbra és kerülheti el ragadozói figyelmét. Bár a párzási időszakban rászolgál a nevére- se hall, se lát.
Miért ne kötekedjünk siketfajddal
-Még egy utolsó érdekességet hoztam nektek, ismét az állatvilágból- a világ legjobb  hangutánzóját. Ausztráliában honos, és lantfarkú madárnak hívják, mivel egyszerű, barnás külseje mellett roppant feltűnőek faroktollai. A szélső kettő narancsbarna alapon sötét csíkos, rendes toll, míg köztük fátyolszerű, fehér tollak sorakoznak, tényleg az ókori hangszerre hasonlítva. Hallgassátok meg, ma ezzel búcsúzom tőletek, legközelebb már nem fizikázunk.

Lantfarkú madár

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat