Bagolykő Mágustanodához tananyagok
Megkönnyítik a vizsgázást a Bagolykő varázslatos világában
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Bemutatkozó
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2011.01.01. 17:00 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
A napszak úgy tűnik, cseppet sem befolyásolja az új diákokat- már dél is elmúlt, mégis, olyan izgatottan beszélgetnek és cseverésznek, hogy az egész helységet betöltik hangjukkal és a belépő tanár kísérletet sem tesz arra, hogy a csengő előtt elhallgattassa őket, bár kétségtelenül feltűnést kelt magas, vékony alakja és fura megjelenése. Azonban ez sem vet gátat a trécselésnek, csak a felharsanó, kellemetlen hangú csengő bírja rá az elsősöket arra, hogy végre letelepedjenek és rá figyeljenek.*
- Szép napot kívánok mindenkinek, aki eljött az első, ismerkedő órámra. Ma még nem lesz szükségetek semmire.-*Inti le azokat, akik már pennájuk után nyúlnának. Helyette egy kupac könyvet lebegtet elő az asztala mögül, hogy beszéd közben elkezdje szétosztani őket.*
- A nevem Kahlil Rochard, az irodámat a keleti szárny második emeletén találjátok, az ajtóm mindig nyitva. Nem vagyok a spártai szigor híve, csak annyit kérek, legyetek csendben.-*Ennek oka elég evidens, elég halkan beszél, bár tisztán és érthetően, így ha a diákok nem kerepelnek, akkor hallani fogják. A professzor végképp nem emberevő- a fekete ruhájában kicsit augrey-szerűen fest, főleg, ha a katedrán gubbaszt, azonban kinézetét meghazudtolóan barátságos lény, amit bátorító mosolya is megerősít.*
- Mint már bizonyára tudjátok, melodimágiát tanítok. Sejti-e valaki, mi is ez?-*Körbenézve néhány habozó pillantással találkozik, aztán a levegőbe kúszik egy kéz. Felszólítja a jelentkezőt.*
- Dallam...mágia?
- Így is le lehet fordítani. Pontosabb megfogalmazásban a zene mágiája, tágabb értelemben ide tartozik minden varázslat, amihez hang, dallam szükséges, artikulált szavak nélkül. A természetmágiák egyike, de míg számos állat- és növényfaj teljesen természetesen használja, embereknél sokkal inkább ritkaság ez a véletlenszerűen felbukkanó, veleszületett képesség, mely nem kötődik vérvonalhoz vagy a „klasszikus” mágiához.-*Rövid szünetet tart, eltéve pálcáját és helyette a teásbögrét véve kézbe, asztalának dőlve fordul a diákokkal szembe.*
- Kinek van ötlete, mely lények használják?-*Itt már sokkal bátrabbak a jelentkezők, elhangzik a mandragóra, a sikítószellem, de a főnix is. Mosolyogva bólint mindegyikre, mielőtt továbbmenne, bár ezen az órán tényleg csak érinti a főbb témákat, amolyan ízelítő, hogy a nebulók nagyjából sejthessék, mi vár rájuk az elkövetkező években.*
- Mint a példákból is látszik, hatása igen változatos. Ennek oka, hogy három ágra oszlik- fizikaira, gyógyítóira és igézőire. Ezek három különböző síkon tudják kifejteni erejüket- fizikai az anyagon, annak összetételét, szerkezetét képes érzékelni, a gyógyítói az élő szöveteket, testeket vizsgálja, míg az igézői az elmével és lélekkel dolgozik.-*Ez most olyan téma, amit nem fog bővebben kifejteni, de az alapokhoz tartozik, így nem hagyhatja ki. Egy kortynyi szünet után folytatja, azzal a kérdéssel, ami nyilván mindenkit érdekel.*
- Mit ad ez a tárgy nektek? Két szempontból oszthatjuk fel- az első két évben elméleti, zenével, hangokkal, mindennaposabb dolgokkal foglalkozunk, míg harmadiktól már kifejezetten a mágiára, varázslatokra, lényekre összpontosítunk, élő bemutatókkal egyetemben.-*Az izgalom itt érezhetően nő és hirtelen sokkal több fej fordul felé, bár egyesek még mindig kicsit szkeptikusan méregetik.*
- Másrészt,-*folytatja, az asztalra helyezve a bögrét*- a gyakorlatisokkal együtt, akik szintén harmadikban kezdik meg erejük fejlesztését, a nem melodimágusok megismerkedhetnek egy ritka és különös mágiaággal. Mit gondoltok, miért fontos ez?-*Néhány kéz bátortalanul a magasba emelkedik, egyenként szólítja fel őket.*
- Mert veszélyes?
- Mert így van, aki nem is tudja magáról, hogy melodimágus?
- Mert a muglik között is felbukkanhat?
- Mert keveset tudunk róla, és így félreismerjük?
- Visszaélhetnek a tudatlanságunkkal?
- Ezek mind fontos szempontok. Ismerni fogjátok a melodimágia alapjait és működését, az ellene való védekezés módjait. Megmutatjuk azokat a ritka bestiákat, akiket az LLG és az SVK nem vagy alig említenek. A tudással egyben számos félelemtől és előítélettől megszabadulhattok, hiszen a jövőben számos helyen találkozhattok velük, munkahelyen, de akár a családban is. Szót ejtünk ezekről is.-*A bögréje felé nyúl, aztán valahol félúton meggondolja magát és helyette a kis könyvért nyújtózkodik, ami az asztalán hever, s amiből minden elsősnek jutott egy- néhányan már belelapoztak, ám a képeknél és zenés részeknél messzebb nem jutottak, úgy tűnik. Felemeli, kicsit meglengetve, hogy felhívja rá a figyelmet.*
- Ez itt pedig a tankönyvetek, pontosabban az összes évfolyamé. Amennyiben érdekel a téma, olvasgassátok, de ne szaladjatok nagyon előre. Mindennek megvan a maga ideje. Most mehettek!-*A nebulók lassan eszmélnek, felkászálódva és összepakolva, hogy aztán csivitelő csapatként kivonuljanak, míg ő teáját iszogatja és megvárja, hogy mindenki elmenjen, mielőtt becsukná a termet és maga is távozna.
- Szép napot kívánok mindenkinek, aki eljött az első, ismerkedő órámra. Ma még nem lesz szükségetek semmire.-*Inti le azokat, akik már pennájuk után nyúlnának. Helyette egy kupac könyvet lebegtet elő az asztala mögül, hogy beszéd közben elkezdje szétosztani őket.*
- A nevem Kahlil Rochard, az irodámat a keleti szárny második emeletén találjátok, az ajtóm mindig nyitva. Nem vagyok a spártai szigor híve, csak annyit kérek, legyetek csendben.-*Ennek oka elég evidens, elég halkan beszél, bár tisztán és érthetően, így ha a diákok nem kerepelnek, akkor hallani fogják. A professzor végképp nem emberevő- a fekete ruhájában kicsit augrey-szerűen fest, főleg, ha a katedrán gubbaszt, azonban kinézetét meghazudtolóan barátságos lény, amit bátorító mosolya is megerősít.*
- Mint már bizonyára tudjátok, melodimágiát tanítok. Sejti-e valaki, mi is ez?-*Körbenézve néhány habozó pillantással találkozik, aztán a levegőbe kúszik egy kéz. Felszólítja a jelentkezőt.*
- Dallam...mágia?
- Így is le lehet fordítani. Pontosabb megfogalmazásban a zene mágiája, tágabb értelemben ide tartozik minden varázslat, amihez hang, dallam szükséges, artikulált szavak nélkül. A természetmágiák egyike, de míg számos állat- és növényfaj teljesen természetesen használja, embereknél sokkal inkább ritkaság ez a véletlenszerűen felbukkanó, veleszületett képesség, mely nem kötődik vérvonalhoz vagy a „klasszikus” mágiához.-*Rövid szünetet tart, eltéve pálcáját és helyette a teásbögrét véve kézbe, asztalának dőlve fordul a diákokkal szembe.*
- Kinek van ötlete, mely lények használják?-*Itt már sokkal bátrabbak a jelentkezők, elhangzik a mandragóra, a sikítószellem, de a főnix is. Mosolyogva bólint mindegyikre, mielőtt továbbmenne, bár ezen az órán tényleg csak érinti a főbb témákat, amolyan ízelítő, hogy a nebulók nagyjából sejthessék, mi vár rájuk az elkövetkező években.*
- Mint a példákból is látszik, hatása igen változatos. Ennek oka, hogy három ágra oszlik- fizikaira, gyógyítóira és igézőire. Ezek három különböző síkon tudják kifejteni erejüket- fizikai az anyagon, annak összetételét, szerkezetét képes érzékelni, a gyógyítói az élő szöveteket, testeket vizsgálja, míg az igézői az elmével és lélekkel dolgozik.-*Ez most olyan téma, amit nem fog bővebben kifejteni, de az alapokhoz tartozik, így nem hagyhatja ki. Egy kortynyi szünet után folytatja, azzal a kérdéssel, ami nyilván mindenkit érdekel.*
- Mit ad ez a tárgy nektek? Két szempontból oszthatjuk fel- az első két évben elméleti, zenével, hangokkal, mindennaposabb dolgokkal foglalkozunk, míg harmadiktól már kifejezetten a mágiára, varázslatokra, lényekre összpontosítunk, élő bemutatókkal egyetemben.-*Az izgalom itt érezhetően nő és hirtelen sokkal több fej fordul felé, bár egyesek még mindig kicsit szkeptikusan méregetik.*
- Másrészt,-*folytatja, az asztalra helyezve a bögrét*- a gyakorlatisokkal együtt, akik szintén harmadikban kezdik meg erejük fejlesztését, a nem melodimágusok megismerkedhetnek egy ritka és különös mágiaággal. Mit gondoltok, miért fontos ez?-*Néhány kéz bátortalanul a magasba emelkedik, egyenként szólítja fel őket.*
- Mert veszélyes?
- Mert így van, aki nem is tudja magáról, hogy melodimágus?
- Mert a muglik között is felbukkanhat?
- Mert keveset tudunk róla, és így félreismerjük?
- Visszaélhetnek a tudatlanságunkkal?
- Ezek mind fontos szempontok. Ismerni fogjátok a melodimágia alapjait és működését, az ellene való védekezés módjait. Megmutatjuk azokat a ritka bestiákat, akiket az LLG és az SVK nem vagy alig említenek. A tudással egyben számos félelemtől és előítélettől megszabadulhattok, hiszen a jövőben számos helyen találkozhattok velük, munkahelyen, de akár a családban is. Szót ejtünk ezekről is.-*A bögréje felé nyúl, aztán valahol félúton meggondolja magát és helyette a kis könyvért nyújtózkodik, ami az asztalán hever, s amiből minden elsősnek jutott egy- néhányan már belelapoztak, ám a képeknél és zenés részeknél messzebb nem jutottak, úgy tűnik. Felemeli, kicsit meglengetve, hogy felhívja rá a figyelmet.*
- Ez itt pedig a tankönyvetek, pontosabban az összes évfolyamé. Amennyiben érdekel a téma, olvasgassátok, de ne szaladjatok nagyon előre. Mindennek megvan a maga ideje. Most mehettek!-*A nebulók lassan eszmélnek, felkászálódva és összepakolva, hogy aztán csivitelő csapatként kivonuljanak, míg ő teáját iszogatja és megvárja, hogy mindenki elmenjen, mielőtt becsukná a termet és maga is távozna.
1.- A zene kialakulása
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2011.01.01. 17:31 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
*Rochard már a teremben üldögél, mikor az első diákok elkezdenek szállingózni, de nem rigolyás szigorból- még azokat is beengedi, akik egy-két percet késtek, aztán belekezd a mondókájába, amiből lényegesen több van, mint az első órán volt.*
-Ma akkor belefogunk a tananyagba és remélem, hogy ha kedveltétek a zenét, sikerül még inkább megszerettetni veletek, ha pedig eddig is szerettétek, akkor közelebbről megismertetni veletek az általános mellett ritkán mutatott arcát is. Azonban kénytelen vagyok az alapoknál kezdeni, így megkérem azokat, akik többet tudnak, segítsenek nekem vagy legyenek csendben. A hallásunkra mindenképp szükség lesz.-*mosolyodik el egy pillanatra, elég halkan beszél, ezzel is hallgatásra intve a nebulókat. Feláll, mert ha beszélnie kell, akkor ritkán bír egy helyben ülni.*
-Kezdjük ott, hogy a zene nem csak hangok összessége, hanem játék velük, közlés- és kifejezésmód. Van, aki számára életforma, vagy életstílus, ha így tetszik, hiszen megélhetést is biztosít amellett, hogy lehet kitűnő hobbi. Hogy az első óránkon ne rohanjunk túlságosan előre, elsősorban mesélnék egy kicsit nektek. Mégpedig a zene történetét, ami bizony nem egy szálon fut.*A táblára krétával lendületes betűkkel vázolja előbb az „őskor” feliratot, majd néhány kulcsszót, amikről beszélni szeretne.*
-A primitív népeknél Darwin mugli tudós szerint az ének, az állathangok utánzásával kezdődött, a vadászó életmód miatt. Mások a munkadalokat tartották a zene forrásának. Egy biztos, réges-régen kezdődött, még az őskorban, fejlődését és formáit képzőművészeti alkotások és írásos emlékek igazolják. Előkaphattok egy kis íróeszközt is, hogy ne felejtsétek el, bár ez csak mese, remélem, megmarad a fejecskétekben. Mivel a zenét lehet egyfajta nyelvként is értelmezni, nem nehéz elképzelni, hogy mindenütt más volt a zene alapja, más lett a hangzása, de hogy hogy is kezdődött az egész? Nos, a tánc, a zene és az ezekhez tartozó eszközök már az őskor emberének hiedelemvilágához hozzátartozott. Először csak üreges csontokkal, botokkal, kövekkel játszottak, amiket már lehetne egyszerű hangszernek tekinteni, mert megteremtették a zene alapját és minden idők muzsikájának ősforrását: a ritmust. Ez a zenélés náluk jelen volt beavatási szertartásokon, jövendöléskor, gyógyításkor, varázsláskor, munkavégzéskor. Hogy visszakanyarodjak, minden kultúrának más és más jellemzője volt a zenére nézve. A perzsa és az arab hasonló egymáshoz, mert nagy hatással volt mind a kettőre az asszír-babiloni zene. Az i.sz. VII.sz-ban az arab hódításnak köszönheti a két kultúra a hasonlóságot. Tudtátok, hogy az arabok honosították meg Európában a lantot? Ugye? Dárius király udvarában már hatalmas létszámú zenekarok és tánckarok voltak, ott az enyhe túlzás volt jellemző. Ha már az asszír-babiloni témánál járunk, akkor még megjegyzem, hogy a zenéjük emlékét egy agyagtáblába írt óbabiloni himnusz őrzi. Ehhez a területhez még annyit, hogy a zsidók szinte semmilyen hangszert nem használtak, inkább énekeltek, templomi énekek, himnuszok, zsoltárok, győzelmi dalok, köszöntők, siratók fordultak náluk elő, melyekből átvett a keresztény egyház is. Az egyházról és zenéjéről esik majd még szó később. Most azonban, hogy kerek legyen az ókor, négy legjelentősebb népét nézzük még meg. Ezek-*A kréta fürgén rója a nyomtatott betűket a táblára*- Egyiptom, Kína, India és Görögország, valamint a belőle táplálkozó Római birodalom.
-Először kezdjük Egyiptommal, ahol a hárfák, lant, sípok, dobok és a fuvola voltak jellemzők, főleg vallásos szertartások, ünnepek, vagy pedig társadalmi eseményekben volt nagy szerepe a zenének, mely itt már kettéválik templomira és a világira. Ebben a kultúrában a zenészeket nagyon nagyra becsülték. Piramisok hieroglifái alapján tudunk csak következtetni a táncuk mozdulataira, a dalok szövegére, de dallamaikat homály fedi.-*Felír a táblára pár kulcsszót, hogy könnyebb legyen jegyzetelni ha esetleg valakik arra vetemednének, majd az asztal sarkára ülve folytatja.*
-Következzenek az Indiaiak, akiknek csak hét fokú hangsoruk volt, sajátos, csúszkáló kromatikával. Nemcsak a hangmagasságot, hanem a ritmust is jelölték- ha belegondolunk, Európa a görögök után mennyit várt még az első kottára-, ismerték a hangsor fogalmát, mely természetesen az európaitól eltérő elnevezést kapott. Zenélésüket intim jelleg és szólisztikusság, az andalító érzékiség jellemzi. Leghitelesebb eredetű hangszerük a citeraszerű vina, dobjaik, valamint egy magudi nevű pengetős hangszer, amolyan indiai lant. A vina későbbi változata a szitár, amiről majd későbbi órákon szó esik.
-A kínai az a kultúra, ami a történelmükben messzemenően tud írásos bizonyítékot mutatni a zenei kultúrájáról. Szerintük az éneklés, a zenélés közvetlen kapcsolatot jelentett az égiekkel, a varázslattal, gyógyászattal, szertartásokkal. A zene ügyét önálló miniszterekre bízták, és minden tisztviselőnek vizsgáznia kellett zenéből. Az ősi krónikák legendái szerint az ő feladatuk volt a vidéken élő nép dalainak feljegyzése, és a Sárga Harang (a császár tulajdonát képző alaphang) megőrzése. Hitük szerint ugyanis ha a Sárga Harang hangja megváltozik, az a császári birodalom széteséséhez vezethet.-*Rajzolja szórakozottan a táblára a Sárga Harangot, hogy elképzelésük legyen a diákoknak róla*
-És jönnek a görögök, ahol gitár, lant, hárfa, líra, kétágú pásztorsíp volt honos, és itt megállunk egy kicsit. A görögök voltak azok, akik igen tisztelték a zenét, mert a mindennapi életükben vett részt. Vallási szertartásokon, drámáknál, olimpián, és éppen azért, mert szerintük a zene isteni eredetű, Orpheusztól kapták. Ami érdekes, lejegyzett dallam itt sincs, de i.e.5. Századból egy felmaradt egy Óda, és Szeikilosz sírversének egy darabja ránk maradt.
"Lantodon, ó jó Apolló,
isteni szép zene szól,
Hallatára ünnepi dísz: Múzsalányok
tánckara várja a hívó szót."
(részlet Pindarosz ódájából) isteni szép zene szól,
Hallatára ünnepi dísz: Múzsalányok
tánckara várja a hívó szót."
A görögök a zenének isteni hatalmat tulajdonítottak, azt hitték, aki hangszeren tud játszani, az a mitológia szerint a zene segítségével zabolázza meg a természet erőit, vadállatot tud szelídíteni, és a hangszer tudása miatt csodálatos erőre tett szert. Nos, szemfüles népség volt, aki nem járt olyan messze az igazságtól.- *Mosolyodik el, hiszen a melodimágia, ha nem is zabolázza meg a természet erőit, sok mindenre képes, ami a modern embernek lehetetlennek tűnik. Még egy ókori birodalom van hátra, amely szorosan kötődik a görögökhöz.* -Amikor a Rómaiak Görögországot akarták meghódítani, akkor vették át ők is a görög dallamlejtést és zenestílust, igaz, ezekről zenei bizonyíték mai napig sincs, inkább csak írásos. Főbb hangszereiket nézve, kimutatható az etruszk hatás. Nagyon kedvelték a hidraulisz, azaz víziorgona hangját, világi zene előadására használták. A vallási szertartások alatt a hangszeres zenét tiltották. A zene a római társadalmi élet fontos tényezője volt, lakomákon, szórakozás közben, és népünnepélyeken, például császári diadalmenetek alkalmával.-* Ami azt illeti, rendesen elszaladt az idő, érzi is, hogy tőle szokatlanul sokat beszélt, amint megszólal a csengő, még figyelmet kér, kezét emelve.*
-Remélem hogy nem mondtam ezzel túl sok újat, vagy ha mégis, akkor nem volt túl tömény. Kérdéseitekkel fordulhattok hozzám, köszönöm a figyelmet. Oszolj!-* A diákok felugrálnak és kirohannak, ő hagyja el utoljára a termet, leellenőrizve, mindent rendben hagytak-e?*
2.- a zene történelme
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2011.01.07. 01:19 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
*Rochard professzor ma ismét csengetés előtt már benn kuksol a teremben, egy bögrényi helyett egy kannányi teával készülve arra, hogy ma sokszor fogja szárazra beszélni a torkát. Ahogy felhangzik a csengő, két percet még vár a késlekedőkre, aztán üdvözli a diákságot a második történelmi órán.*
-Nos, a mai órán egy különösen hosszadalmas anyag rövidített változatát adom nektek. Készítettem egy hosszabb jegyzetet, pár másolatban, de az okosok a ma felsoroltakból kiválatsztanak egy korszakot és kidolgozzák maguknak. Ennél többet nem kérek a vizsgán, mert nem művészettörit tanítok.-*Mosollyal ad minden padsorba két-három lapot, ami a jegyzet maga. Sokak rémülete múlt el, ahogy hangsúlyozta, hogy nem kell az egészet fejből szórni. Nos, akkor lássunk is hozzá. A vastagon kiemelt szavak a táblára vándorolnak, az egyes korszakokat adva, melléjük több, megjegyzésre érdemes kifejezés kerül még.*
-Az antikot követő középkor a nyugat-római császárság összeomlásától (476) kb. a XV. század végéig, Amerika felfedezéséig tartott és erősen rányomta Európa-szerte bélyegét az egyház, ahogy zenéjére is. A zene lényeges részét alkotta a keresztény istentiszteletnek. A korai középkorban kialakult az egyszólamú gregorián ének: hajlításokban gazdag dallam, (egy szótagra egy hang kerül), bibliai vagy egyéb vallásos tárgyú szöveggel, kíséret nélkül. Másik zenei stílus a diszítéses, azaz melizmatikus gregorián dallam, ahol egy-egy szótagra több hang, vagy egész kis dallamív is juthat. A VII. sz.-ban találkozhatunk kezdetleges többszólamúsággal. Az ismert melódiát neumák segítségével jegyezték le- ez a hangjegyírás őse, mellyel nem hangmagasságot, hanem irányt jelöltek. Az egyházi zene mellett tovább élt a népi zene, az urak is kedvelték a muzsikát. Nemegyszer az úrhölgyek és az urak is tudtak valamilyen hangszeren játszani.
A reneszánszban pedig el is várták a nemesektől, hogy játszanak legalább egyen. Az „újjászületés” kora azonban több változást is hozott- a pápaság hanyatlásával az egyetemes latin nyelvű egyházi irodalom mellett megjelent a nemzeti és lovagi kultúra. A józan polgári szemlélet kezd előtérbe kerülni, a vallásosság mellett újra megjelenik az életszeretet. A világi zene fő műfaja a 12. sz.-tól a trubadúr költészet. A 14. sz.-tól mindinkább előtérbe nyomul az élénkebb ritmusú világi zene. A kialakult többszólamúság azt jelentette, hogy az egyes szólamok párhuzamosan haladtak - azonos távolságban - egymás mellett. Ennek legegyszerűbb formája a kánon. A középkor énekes zenéjéban a hangszerek használata igen elenyésző, sokszor alig észrevehető. Nagyobb szerepet kaptak a táncok kíséretében. A középkori hangszeres zene a tánczenéből bontakozott ki. A reneszánsz hangszerkészítők számára nemcsak a hangszerek használhatósága volt a fontos, hanem külső formája is, faragásokkal, berakásokkal, festékekkel diszítették. A kor egyik legnagyobb muzsikusa, zeneszerzője volt F. Canova la Milano, kinek kijárt az "isteni" jelző. A magyar származású Tinódi Lantos Sebestyén pedig új, első önálló magyar műzenei stílust teremtett, a históriás éneket. Magyarországon Mátyás király udvara a reneszánsz kultúra központja (udvari zene). Talán a reneszánsz volt az utolsó korszak, amelyben a zene irányító helyet foglalt el a kultúra egészében. Minden művelt embertől, akár művész, akár tudós vagy diplomata volt, elvárták a zene elméletének és gyakorlatának ismeretét. A zene, a szám és a kozmológia antik társítása a reneszánsz idején. Megértésének kulcsa a monochord(=egy húr), osztásán bemutatott egyszerű hangarányok ismerete volt. A reneszánsz művészek a legkülönbözőbb területeken, főleg az építészetben, zenei arányokat alkalmaztak.
A barokkmuzsika valósággal lázba hozta a kor emberét. A zeneszerző pontosan előírta, hogy egy-egy szólam milyen hangszercsoportban szólaljon meg. Kialakult a magas-,és mélyvonósok négy szólama, egy-egy szólamot többen játszottak -ez a barokk zenekar magja. Megszületik az énekes zenében az érzelmek ábrázolása érthető szöveggel, zárt áriákkal,önálló zenekari részekkel az opera, 1600 körül két új műfaj is létrejön: az oratórium és a szonáta. A barokk zene stílusjegyei: - az ellentétek (halk-hangos, lassú-gyors); - a folyandárszerű dallamok; - a konszancia (egyidejűleg megszólaló, különböző magasságú hang teljesen összeolvadó, megnyugtatást keltő együtthangzása); - disszonancia (egybe nem olvadó hangzás, széthangzás); ás - a szekvencia (egy rövid, zenei részlet többször ismétlődik a hangsor egymás utáni fokain). Ez idő tájt alakult ki a concerto, vagyis versenymű.
Ebben egy, vagy néhány szóló hangszer versenyez, felelget a teljes zenekarral, valamint a concerto grosso, ahol egy kisebb hangszercsoport áll szemben a zenekarral. A barokk zene stílusjegyeit - a mozgóbasszust, a teraszos hangerőváltást, a fennkölt ünnepélyességet, a sokszínűséget összefoglalva megtaláljuk az orgonamuzsikában. A nagy hangerő, a pedálszerkezet és a különböző hangszerek utánzására alkalmas sípsorok (regiszterek) emelték az orgonát a hangszerek királynőjévé. A barokk zene egyik legjellemzőbb, imitációs, többszólamú zenei formája és műfaja a fúga (=futás). A téma lépcsőzetesen minden szólamban megszólal.
1720-as és1780-as évek között a föltörekvő polgárság új zenei izlést juttat uralomra, a rokokó stílust. Főleg az iparművészetben és belsőépítészetben fejlődött ki. Elnevezése a francia rocaille, kagyló szóból származik, "gáláns" stílusnak is nevezik. Hajlított, hullámos felületek, szeszélyesség a vallásos témák helyett a derűs életérzés kifejezőjévé válik. Az életöröm, jókedv, elevenség, kellem és báj, erotikus témák jellemzik.
A zenében kb. 1750-1820 közötti időszakot nevezik klasszikus kornak. A klasszikus korabeli zene áttörtebb, levegősebb, helyenként könnyedebb a barokk zenénél. Ennélis jobban érzékelhető különbség a hangerőváltás. Fokozatosan erősödő vagy gyöngülő. A fokozatos hangerősítést zenei műszóval crescendónak, a fokozatos halkítást pedig decrescendónak nevezik. A vízszintes szerkesztési elvet a függőleges váltja fel: megszűnik a szólamok egyenrangúsága,egy dallam van, a többi ennek van alárendelve. Az árnyalt hangzás, a zenekar megnövekedett létszáma, a biztonságos összjáték miatt került ez idő tájt a zenekar élére a karmester. Ebben a korban született meg a szonáta, kedvelt műfajok pedig a szimfónia (=együtthangzás), és a versenyművek, ahol a szólista az első tétel végén bemutatja virtuózítását - ez a kadencia.
A romantika 1820-tól a XIX. század végéig tartott. Elnevezése a francia "roman"= regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélő műveket is. A stílus az irodalomból fejlődött ki. Általános jellemzői: érzelemdús, regényes, álmodozó, a hősi múltat idéző, szélsőséges, a népi hagyományok felé forduló. Reformok, forradalmak, társadalmi átalakulások, nemzeti függetlenségre törekvések korszaka. Kedveli a szélsőséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket.A zenében is előtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Nálunk, a nemzeti romantika kibontakozását Liszt és Erkel verbunkos tánczenére épülő magyaros műzenével érte el. Nemzeti jellegű táncmuzsika a cseheknél a polka; a lengyeleknél a mazurka; a német keringő vagy az orosz kozáktánc.
A XX. század küszöbén a művészet elfordul a hagyományoktól, létrejön a szecesszió (kivonulás, elfordulás). Szakít az elmúlt korok izlésével, vonzódik a különleges, a bizarr, a szimbólikus témákhoz. A zeneszerzők is új utakat keresnek. A 19. század végén létrejött új stílusirányzat az impresszionizmus, a világ dolgait nem tényszerűségeiben ábrázolja, hanem abból indul ki, hogy milyen hatást gyakorol az emberre, milyen légkört teremtenek. A francia zeneirányzat ehhez közelít a hangszerek szokatlan átcsoportosításával (egész hangú skála; atonális zene; 12 hangú skála). Másik jelentős művészeti irány az expresszionizmus, nem a pillanatnyi benyomást, hanem a lélek mélyének belső vívódását közvetíti. A XX. században általános jelenség a ritmus kiemelt szerepe, valamint a népzene hagyományainak továbbfejlesztése. Hát, ennyi lenne kereken a száraz kötelező.
-Az utóbbi száz évben annyi stílus látott napvilágot, hogy sorolni is sok lenne. Így inkább szélnek eresztlek titeket. A következő óra gyakorlatiasabb lesz, úgyhogy ne lógjatok. A viszont látásra!-*A diákok pedig fellélegezve és élénken társalogva pillanatok alatt eltűnnek. A rakodást követően ő is elhagyja a termet.*
-Nos, a mai órán egy különösen hosszadalmas anyag rövidített változatát adom nektek. Készítettem egy hosszabb jegyzetet, pár másolatban, de az okosok a ma felsoroltakból kiválatsztanak egy korszakot és kidolgozzák maguknak. Ennél többet nem kérek a vizsgán, mert nem művészettörit tanítok.-*Mosollyal ad minden padsorba két-három lapot, ami a jegyzet maga. Sokak rémülete múlt el, ahogy hangsúlyozta, hogy nem kell az egészet fejből szórni. Nos, akkor lássunk is hozzá. A vastagon kiemelt szavak a táblára vándorolnak, az egyes korszakokat adva, melléjük több, megjegyzésre érdemes kifejezés kerül még.*
-Az antikot követő középkor a nyugat-római császárság összeomlásától (476) kb. a XV. század végéig, Amerika felfedezéséig tartott és erősen rányomta Európa-szerte bélyegét az egyház, ahogy zenéjére is. A zene lényeges részét alkotta a keresztény istentiszteletnek. A korai középkorban kialakult az egyszólamú gregorián ének: hajlításokban gazdag dallam, (egy szótagra egy hang kerül), bibliai vagy egyéb vallásos tárgyú szöveggel, kíséret nélkül. Másik zenei stílus a diszítéses, azaz melizmatikus gregorián dallam, ahol egy-egy szótagra több hang, vagy egész kis dallamív is juthat. A VII. sz.-ban találkozhatunk kezdetleges többszólamúsággal. Az ismert melódiát neumák segítségével jegyezték le- ez a hangjegyírás őse, mellyel nem hangmagasságot, hanem irányt jelöltek. Az egyházi zene mellett tovább élt a népi zene, az urak is kedvelték a muzsikát. Nemegyszer az úrhölgyek és az urak is tudtak valamilyen hangszeren játszani.
A reneszánszban pedig el is várták a nemesektől, hogy játszanak legalább egyen. Az „újjászületés” kora azonban több változást is hozott- a pápaság hanyatlásával az egyetemes latin nyelvű egyházi irodalom mellett megjelent a nemzeti és lovagi kultúra. A józan polgári szemlélet kezd előtérbe kerülni, a vallásosság mellett újra megjelenik az életszeretet. A világi zene fő műfaja a 12. sz.-tól a trubadúr költészet. A 14. sz.-tól mindinkább előtérbe nyomul az élénkebb ritmusú világi zene. A kialakult többszólamúság azt jelentette, hogy az egyes szólamok párhuzamosan haladtak - azonos távolságban - egymás mellett. Ennek legegyszerűbb formája a kánon. A középkor énekes zenéjéban a hangszerek használata igen elenyésző, sokszor alig észrevehető. Nagyobb szerepet kaptak a táncok kíséretében. A középkori hangszeres zene a tánczenéből bontakozott ki. A reneszánsz hangszerkészítők számára nemcsak a hangszerek használhatósága volt a fontos, hanem külső formája is, faragásokkal, berakásokkal, festékekkel diszítették. A kor egyik legnagyobb muzsikusa, zeneszerzője volt F. Canova la Milano, kinek kijárt az "isteni" jelző. A magyar származású Tinódi Lantos Sebestyén pedig új, első önálló magyar műzenei stílust teremtett, a históriás éneket. Magyarországon Mátyás király udvara a reneszánsz kultúra központja (udvari zene). Talán a reneszánsz volt az utolsó korszak, amelyben a zene irányító helyet foglalt el a kultúra egészében. Minden művelt embertől, akár művész, akár tudós vagy diplomata volt, elvárták a zene elméletének és gyakorlatának ismeretét. A zene, a szám és a kozmológia antik társítása a reneszánsz idején. Megértésének kulcsa a monochord(=egy húr), osztásán bemutatott egyszerű hangarányok ismerete volt. A reneszánsz művészek a legkülönbözőbb területeken, főleg az építészetben, zenei arányokat alkalmaztak.
A barokkmuzsika valósággal lázba hozta a kor emberét. A zeneszerző pontosan előírta, hogy egy-egy szólam milyen hangszercsoportban szólaljon meg. Kialakult a magas-,és mélyvonósok négy szólama, egy-egy szólamot többen játszottak -ez a barokk zenekar magja. Megszületik az énekes zenében az érzelmek ábrázolása érthető szöveggel, zárt áriákkal,önálló zenekari részekkel az opera, 1600 körül két új műfaj is létrejön: az oratórium és a szonáta. A barokk zene stílusjegyei: - az ellentétek (halk-hangos, lassú-gyors); - a folyandárszerű dallamok; - a konszancia (egyidejűleg megszólaló, különböző magasságú hang teljesen összeolvadó, megnyugtatást keltő együtthangzása); - disszonancia (egybe nem olvadó hangzás, széthangzás); ás - a szekvencia (egy rövid, zenei részlet többször ismétlődik a hangsor egymás utáni fokain). Ez idő tájt alakult ki a concerto, vagyis versenymű.
Ebben egy, vagy néhány szóló hangszer versenyez, felelget a teljes zenekarral, valamint a concerto grosso, ahol egy kisebb hangszercsoport áll szemben a zenekarral. A barokk zene stílusjegyeit - a mozgóbasszust, a teraszos hangerőváltást, a fennkölt ünnepélyességet, a sokszínűséget összefoglalva megtaláljuk az orgonamuzsikában. A nagy hangerő, a pedálszerkezet és a különböző hangszerek utánzására alkalmas sípsorok (regiszterek) emelték az orgonát a hangszerek királynőjévé. A barokk zene egyik legjellemzőbb, imitációs, többszólamú zenei formája és műfaja a fúga (=futás). A téma lépcsőzetesen minden szólamban megszólal.
1720-as és1780-as évek között a föltörekvő polgárság új zenei izlést juttat uralomra, a rokokó stílust. Főleg az iparművészetben és belsőépítészetben fejlődött ki. Elnevezése a francia rocaille, kagyló szóból származik, "gáláns" stílusnak is nevezik. Hajlított, hullámos felületek, szeszélyesség a vallásos témák helyett a derűs életérzés kifejezőjévé válik. Az életöröm, jókedv, elevenség, kellem és báj, erotikus témák jellemzik.
A zenében kb. 1750-1820 közötti időszakot nevezik klasszikus kornak. A klasszikus korabeli zene áttörtebb, levegősebb, helyenként könnyedebb a barokk zenénél. Ennélis jobban érzékelhető különbség a hangerőváltás. Fokozatosan erősödő vagy gyöngülő. A fokozatos hangerősítést zenei műszóval crescendónak, a fokozatos halkítást pedig decrescendónak nevezik. A vízszintes szerkesztési elvet a függőleges váltja fel: megszűnik a szólamok egyenrangúsága,egy dallam van, a többi ennek van alárendelve. Az árnyalt hangzás, a zenekar megnövekedett létszáma, a biztonságos összjáték miatt került ez idő tájt a zenekar élére a karmester. Ebben a korban született meg a szonáta, kedvelt műfajok pedig a szimfónia (=együtthangzás), és a versenyművek, ahol a szólista az első tétel végén bemutatja virtuózítását - ez a kadencia.
A romantika 1820-tól a XIX. század végéig tartott. Elnevezése a francia "roman"= regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélő műveket is. A stílus az irodalomból fejlődött ki. Általános jellemzői: érzelemdús, regényes, álmodozó, a hősi múltat idéző, szélsőséges, a népi hagyományok felé forduló. Reformok, forradalmak, társadalmi átalakulások, nemzeti függetlenségre törekvések korszaka. Kedveli a szélsőséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket.A zenében is előtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Nálunk, a nemzeti romantika kibontakozását Liszt és Erkel verbunkos tánczenére épülő magyaros műzenével érte el. Nemzeti jellegű táncmuzsika a cseheknél a polka; a lengyeleknél a mazurka; a német keringő vagy az orosz kozáktánc.
A XX. század küszöbén a művészet elfordul a hagyományoktól, létrejön a szecesszió (kivonulás, elfordulás). Szakít az elmúlt korok izlésével, vonzódik a különleges, a bizarr, a szimbólikus témákhoz. A zeneszerzők is új utakat keresnek. A 19. század végén létrejött új stílusirányzat az impresszionizmus, a világ dolgait nem tényszerűségeiben ábrázolja, hanem abból indul ki, hogy milyen hatást gyakorol az emberre, milyen légkört teremtenek. A francia zeneirányzat ehhez közelít a hangszerek szokatlan átcsoportosításával (egész hangú skála; atonális zene; 12 hangú skála). Másik jelentős művészeti irány az expresszionizmus, nem a pillanatnyi benyomást, hanem a lélek mélyének belső vívódását közvetíti. A XX. században általános jelenség a ritmus kiemelt szerepe, valamint a népzene hagyományainak továbbfejlesztése. Hát, ennyi lenne kereken a száraz kötelező.
-Az utóbbi száz évben annyi stílus látott napvilágot, hogy sorolni is sok lenne. Így inkább szélnek eresztlek titeket. A következő óra gyakorlatiasabb lesz, úgyhogy ne lógjatok. A viszont látásra!-*A diákok pedig fellélegezve és élénken társalogva pillanatok alatt eltűnnek. A rakodást követően ő is elhagyja a termet.*
3.- A zene életünkben
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2011.03.28. 17:05 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
A tanár úr egy bögre tea kíséretében érkezik, abban a pillanatban lépve át a küszöböt, amikor a csengő jelezte az óra kezdetét, bár egyáltalán nem szándékosan. A hóna alatt képek vannak, valamint újabb papírok, amiket nemsokára szét is oszt majd, egyelőre azonban egyenletesen eloszlatja az asztalán, aminek a sarkára ül le- nem szereti, ha ilyen korlátok vannak közte és azok közt, akikhez beszél, túl merev.
-Nos, üdvözlök minden jelenlévőt az órán. Remélhetőleg még nem felejtettétek el, mivel foglalkoztunk az előzőn.-*Néz derűsen körbe és akad pár élénkebb diák, aki jelentkezik. Pár szó erejéig felszólítja őket, inkább rövidebb összefoglalóra kíváncsi, mint részletekre. Biccent, ahogy elhangzik az utolsó kor jellemzése is, aztán belekezd az aktuális tananyagba, halk hangján- hirtelen lesz csend, bár sosem lehet biztos benne, épp mindenki elaludt-e vagy érdeklődés jele a némaság.
-Remek. Miután a hangszereken és száraz rendszereken átrágtuk magunk- bár ezeknek is megvannak a saját érdekességeik- most egy hozzátok is közelebb álló oldalról nézzük meg. Zene a hétköznapokban. Tudtok példát mondani arra, hol használjuk, vagy finomabban, hallhatunk zenét?-*Kezek pattannak a magasba, ez valószínűleg könnyű kérdés, a zenehallgatás gyakran hobbi, sokan tanulnak kedvtelésből hangszeren játszani, úgyhogy ez a téma roppant közkedvelt.*
-Szórakozás, mint koncertek, diszkók, partyk...
-Ezt a szót nem szeretem hallani, de igen, ezek talán a legáltalánosabbak. Más?
-Esküvők, lakodalmak, esetenként temetés...-*Csak úgy dőlnek a példák, jobbnak látja elejét venni, ha ilyen jól megy a felsorolás, mert akkor inkább a hiányosságokat pótolja.*
-Tehát kicsit tömörebben, szórakozás és alkalmak, hagyományok. Van azonban ennél is ősibb szerepe, mégpedig a vallásokban, szellemidézésben, gyógyításban. Elvégre szerintem mindegyikőtök ismeri a Gólya, gólya, gilice mondókát, ahol az állat törött lábbát síppal, dobbal nádihegedűvel gyógyítják. Ki látott már ilyet?-* Emel a magasba egy táltos dobot, mire egy-két kéz a levegőbe óvatoskodik.*
-Rendben, akkor adjátok körbe, addig elmondom, mire szolgál. A regölés kelléke, mely a téli napforduló ünnepének egyik legarchaikusabb népszokása. Ritmikus ütemű éneke a táltosok világában gyökerezik. A regölés mostanra keresztény bőségrítussá változott, de számos pogány ünnep jutott ugyanerre s sorsra; a regölés több eleme a farsangi szokásokba szívódott fel. Formai-tartalmi egységét a regös ének refrénszövege („haj regö rejtem”) biztosítja. A 19-20. században még Zala és Vas megyékben, nyomokban a Székelyföldön, sőt Moldvában is élt. A közönséges regösök láncos bottal jártak, mellyel éneklés közben az ütemet erősen kiverték, s pokoli zajjal rohantak házról házra. Máskor a lármát a „hangszereik” keltették- köcsögduda, csengős vagy láncos bot, regös síp, melyek olykor csak a refrén közben szólaltak meg. Ki tudná nekem egyébként megmondani a sámán és a táltos közti különbséget?- *Kanyarodik hirtelen vissza. Mindenfelé bátortalan tekintetekbe ütközik, így végül, hosszú hallgatás után megadja a választ ő maga.*
-A táltos az ősmagyarok természettudományokban járatos, tudós gyógyító embere, papja- sámána. A a táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás, a természetfölötti erők és természet adta erők felismerése és használata. A sámán a szellemekkel és a túlvilággal is tartotta a kapcsolatot. Ebben volt segítségére a sámándob, varázsdob, melyet a lappok is használnak, s aminek készítése máig nagyon nagy körültekintéssel történik. Hangjával utaztak, gyógyítottak és erőket, tudást gyűjtöttek. Azonban ez nem ritkaság: az indiánok és egyes Afrikában élő törzsek között most is használatosak olyan tradíciók, amelyekben énekhangok vagy ritmusok alkalmazása által gyógyítanak, bár fel kell tételeznünk, ahogy először a betegségeket is rossz szellemeknek tulajdonították, először a szellemek elűzéséről volt szó. Az, ami ma már bizonyított, a zene jótékony hatása, csak később derült ki. Keleten a zenének sokkal nagyobb szerep jut, meditációnál is, ami a lelken keresztül igyekszik egészségesen tartani a testet vagy épp meggyógyítani. Néhány tibeti és thaiföldi hangedényt hoztam még, valamint egy olyan hangszert, amit kevesen ismernek, pedig a legnehezebben tanulhatók egyike, a sharod. Képzeljétek el, tíz évbe telik, mire az ember eljut odáig, hogy önállóan engedik dallamot alkotni, mert már képes rá.
-Az előző a kis történettel azonban odatoppantunk a vallások elé is...Mi az első hangszer, ami ezzel kapcsolatban eszetekbe jut?-*Most sokkal több kéz emelkedik fel, mazsoláz a válaszokból, bólintva, illetve ellenvetését fejezve ki egyik-másik hangszernél. Orgona, szitár, az újabb egyházak istentiszteleteinek kórusai vagy épp gitáros, furulyás kísérete.*
-Igen, látszik, hogy több vallást is ismertek. Ezzel ezek szerint nem lesz gond, amit én hozzátennék, az a müzzeinek éneke. Az iszlám imára hívó emberei ő. Ezzel körülbelül lezárhatjuk a vallásokat. Ami a mindennapokat illeti, azzal érzésem szerint nem lesz gond- simán felsoroltatok sok jellemző alkalmat, és a mai korban a mugli utcán nem lehet úgy végigmenni, hogy legalább két bedugott fülű, zenébe mélyült emberbe ne ütközzetek, nem beszélve a hatalmas boltokról, ahol állandóan szól a zene.-*Néhányan bólintanak, egyesek kicsit értetlen arcot vágnak, de így jár, aki nem veszi fel mugliismeretet...*
-Ami a művészetet illeti, a történelmi sétánk során már láttátok az irányzatokat, figyeltétek a fejlődését, úgyhogy elég, ha egy korszakot kiválasztotok, ami megfogott, a többiről elég egy-egy mondat -ehhez hoztam a mai papírokat és képeket. Elmesélitek, hogy volt, amikor az általános műveltség részét képezte a hangszeren való játék, kitértek az udvari zenére, a népzenére és a színházzal kapcsolatos zenés műfajokra- opera, operett, musical... Ajánlom, hogy keressetek egy művet, ami tetszik nektek, és elemezzétek le, a vizsgán jól jöhet, ha minden kötél szakad. A zene a művészetben olyan, mint bármely másik ág- önkifejezésre szolgál, sokszor meghaladták korukat a zeneszerzők és nem értették őket, mindenki máshogy értelmezi... A zene médium, gondolatok, érzések, képek átadására alkalmas mód. Talán az egyik előnye, hogy nem kell hozzá sok. Egy fésűből és egy darab papírból is lehet már egész helyre kis hangszert keríteni és bárhol leülhetsz. Nem kell vászon, nem kell hozzá évszak vagy közönség, saját szórakozásodra szolgál és sokszor segíthet elütni az időt vagy oldani a hangulatot. Úgyhogy én sem húzom tovább, ami fontos, elmondtam. A következő óra kevesebb beszéddel lesz, lassan áttérünk a több zenével járó témákra, úgyhogy mindenképp gyertek el! És most oszolj!-*A csengő hangja után már csak két percet rabolt el a nebulóktól, mielőtt szélnek eresztette volna őket. A legtöbb szöveggel járó kezdeti órákon túl vannak, innentől új és érdekesebb dolgok fognak következni. Megkönnyebbülten lép ki az ajtón, hogy mégsem sikerült elriasztani a sok száraz hadovával a legtöbbeket.*
-Nos, üdvözlök minden jelenlévőt az órán. Remélhetőleg még nem felejtettétek el, mivel foglalkoztunk az előzőn.-*Néz derűsen körbe és akad pár élénkebb diák, aki jelentkezik. Pár szó erejéig felszólítja őket, inkább rövidebb összefoglalóra kíváncsi, mint részletekre. Biccent, ahogy elhangzik az utolsó kor jellemzése is, aztán belekezd az aktuális tananyagba, halk hangján- hirtelen lesz csend, bár sosem lehet biztos benne, épp mindenki elaludt-e vagy érdeklődés jele a némaság.
-Remek. Miután a hangszereken és száraz rendszereken átrágtuk magunk- bár ezeknek is megvannak a saját érdekességeik- most egy hozzátok is közelebb álló oldalról nézzük meg. Zene a hétköznapokban. Tudtok példát mondani arra, hol használjuk, vagy finomabban, hallhatunk zenét?-*Kezek pattannak a magasba, ez valószínűleg könnyű kérdés, a zenehallgatás gyakran hobbi, sokan tanulnak kedvtelésből hangszeren játszani, úgyhogy ez a téma roppant közkedvelt.*
-Szórakozás, mint koncertek, diszkók, partyk...
-Ezt a szót nem szeretem hallani, de igen, ezek talán a legáltalánosabbak. Más?
-Esküvők, lakodalmak, esetenként temetés...-*Csak úgy dőlnek a példák, jobbnak látja elejét venni, ha ilyen jól megy a felsorolás, mert akkor inkább a hiányosságokat pótolja.*
-Tehát kicsit tömörebben, szórakozás és alkalmak, hagyományok. Van azonban ennél is ősibb szerepe, mégpedig a vallásokban, szellemidézésben, gyógyításban. Elvégre szerintem mindegyikőtök ismeri a Gólya, gólya, gilice mondókát, ahol az állat törött lábbát síppal, dobbal nádihegedűvel gyógyítják. Ki látott már ilyet?-* Emel a magasba egy táltos dobot, mire egy-két kéz a levegőbe óvatoskodik.*
-A táltos az ősmagyarok természettudományokban járatos, tudós gyógyító embere, papja- sámána. A a táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás, a természetfölötti erők és természet adta erők felismerése és használata. A sámán a szellemekkel és a túlvilággal is tartotta a kapcsolatot. Ebben volt segítségére a sámándob, varázsdob, melyet a lappok is használnak, s aminek készítése máig nagyon nagy körültekintéssel történik. Hangjával utaztak, gyógyítottak és erőket, tudást gyűjtöttek. Azonban ez nem ritkaság: az indiánok és egyes Afrikában élő törzsek között most is használatosak olyan tradíciók, amelyekben énekhangok vagy ritmusok alkalmazása által gyógyítanak, bár fel kell tételeznünk, ahogy először a betegségeket is rossz szellemeknek tulajdonították, először a szellemek elűzéséről volt szó. Az, ami ma már bizonyított, a zene jótékony hatása, csak később derült ki. Keleten a zenének sokkal nagyobb szerep jut, meditációnál is, ami a lelken keresztül igyekszik egészségesen tartani a testet vagy épp meggyógyítani. Néhány tibeti és thaiföldi hangedényt hoztam még, valamint egy olyan hangszert, amit kevesen ismernek, pedig a legnehezebben tanulhatók egyike, a sharod. Képzeljétek el, tíz évbe telik, mire az ember eljut odáig, hogy önállóan engedik dallamot alkotni, mert már képes rá.
-Az előző a kis történettel azonban odatoppantunk a vallások elé is...Mi az első hangszer, ami ezzel kapcsolatban eszetekbe jut?-*Most sokkal több kéz emelkedik fel, mazsoláz a válaszokból, bólintva, illetve ellenvetését fejezve ki egyik-másik hangszernél. Orgona, szitár, az újabb egyházak istentiszteleteinek kórusai vagy épp gitáros, furulyás kísérete.*
-Igen, látszik, hogy több vallást is ismertek. Ezzel ezek szerint nem lesz gond, amit én hozzátennék, az a müzzeinek éneke. Az iszlám imára hívó emberei ő. Ezzel körülbelül lezárhatjuk a vallásokat. Ami a mindennapokat illeti, azzal érzésem szerint nem lesz gond- simán felsoroltatok sok jellemző alkalmat, és a mai korban a mugli utcán nem lehet úgy végigmenni, hogy legalább két bedugott fülű, zenébe mélyült emberbe ne ütközzetek, nem beszélve a hatalmas boltokról, ahol állandóan szól a zene.-*Néhányan bólintanak, egyesek kicsit értetlen arcot vágnak, de így jár, aki nem veszi fel mugliismeretet...*
-Ami a művészetet illeti, a történelmi sétánk során már láttátok az irányzatokat, figyeltétek a fejlődését, úgyhogy elég, ha egy korszakot kiválasztotok, ami megfogott, a többiről elég egy-egy mondat -ehhez hoztam a mai papírokat és képeket. Elmesélitek, hogy volt, amikor az általános műveltség részét képezte a hangszeren való játék, kitértek az udvari zenére, a népzenére és a színházzal kapcsolatos zenés műfajokra- opera, operett, musical... Ajánlom, hogy keressetek egy művet, ami tetszik nektek, és elemezzétek le, a vizsgán jól jöhet, ha minden kötél szakad. A zene a művészetben olyan, mint bármely másik ág- önkifejezésre szolgál, sokszor meghaladták korukat a zeneszerzők és nem értették őket, mindenki máshogy értelmezi... A zene médium, gondolatok, érzések, képek átadására alkalmas mód. Talán az egyik előnye, hogy nem kell hozzá sok. Egy fésűből és egy darab papírból is lehet már egész helyre kis hangszert keríteni és bárhol leülhetsz. Nem kell vászon, nem kell hozzá évszak vagy közönség, saját szórakozásodra szolgál és sokszor segíthet elütni az időt vagy oldani a hangulatot. Úgyhogy én sem húzom tovább, ami fontos, elmondtam. A következő óra kevesebb beszéddel lesz, lassan áttérünk a több zenével járó témákra, úgyhogy mindenképp gyertek el! És most oszolj!-*A csengő hangja után már csak két percet rabolt el a nebulóktól, mielőtt szélnek eresztette volna őket. A legtöbb szöveggel járó kezdeti órákon túl vannak, innentől új és érdekesebb dolgok fognak következni. Megkönnyebbülten lép ki az ajtón, hogy mégsem sikerült elriasztani a sok száraz hadovával a legtöbbeket.*
Akik az ördöggel cimboráltak
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2012.04.20. 14:12 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
*Újabb melodimágia óra, az év utolsója- ez látszik a diákságon is, türelmetlenebb a szokottnál és szétszórtabb is, így könnyedebb a tananyag is, amit a végére tartogatott Rochard. Már bent ül, várva a későkre egy keveset, majd a csengő után nemsokkal feláll és belefog a záróakkordokba.*
-A mai órán utánajárunk azoknak a híres zenészeknek és zeneszerzőknek, akikről a muglik úgy tartják, az ördöggel paktáltak le.
Giuseppe Tartini (Pirano, 1692. április 8. - Padova, 1770. február 26.)
A világhírű, rendkívüli tehetséggel megáldott olasz hegedűművész és zeneszerző a legendák szerint az ördögnek köszönheti sikerét és világhírét. Tartini - aki kortársaival ellentétben az egyházi művek helyett a közönség szórakoztatása céljából alkotott - leghíresebb, ugyanakkor a legnagyobb port kavart darabját, a Devil's Trill Sonatát - magyarul Ördögtrilla szonáta - ugyanis neki köszönheti.
Állítólag maga Tartini mesélte el csillagász barátjának, Jérôme Lalande-nek, hogy azt álmodta: megjelent előtte az ördög, és kérte, hogy szegődjön a szolgájául. Miután részletezte kérését az ördög, Tartini a kezébe adta a hegedűjét, hogy meggyőződjön a tudásáról.
"Egy éjszaka azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Minden sikerült nekem; újdonsült szolgám csak úgy leste kívánságaimat. Hirtelen ötlet sugallatára kezébe adtam hegedűmet, hadd lássam, hogy boldogul vele. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, amelynek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta. Teljesen magával ragadott, lélegzetem is elakadt, s ekkor - felébredtem. Felkaptam a hegedűmet, és megpróbáltam utánozni azt, amit az imént hallottam. De hiába. Akkor írtam "Az ördög szonátáját", amely bár a legjobb valamennyi művem között, mégsem érte utól azt, amely álmomban megszólalt."
Amikor felébredt, azonnal hozzáfogott lejegyezni a darabot, ám reménytelenül: bár a szonáta hatalmas sikert aratott a közönség körében, Tartini tudta, hogy a darab még így is messze van attól, amit álmában hallott. Feljegyzéseiben így nyilatkozott a műről: "Egyszerűen pocsék ahhoz képest, amit hallottam. Annyira pocsék, hogy, ha meg tudnék élni másból, most azonnal eltörném a hegedűmet, és örökre elfelejteném a zenét."
Niccolò Paganini (Genova, 1782. október 27. – Nizza, 1840. május 27.)
Niccolò Paganini egyike a valaha élt legnagyszerűbb hegedűművészeknek. Hatévesen már mandolinon játszott, egy évvel később pedig szonátákat komponált. 12 évesen kezdett nagyközönség előtt játszani, 16 évesen azonban - elsősorban az apai szigor elleni eszközként - egy időre lecserélte a hegedűt szoknyákra, italra, szerencsejátékra.
Ebben az időszakban csupán ritkán lépett színpadra. 22 éves kora környékén kezdett lehiggadni, és vette kezébe ismét, immár még komolyabban a hegedűt. Azonnal híres lett, ami nem is csoda, hiszen hihetetlenül bánt a hangszerrel: képes volt például a mindössze négy húros hegedűn egy kézzel három oktávot lefogni, amire sem előtte, sem utána hosszú évekig nem volt példa. Játékával rendszeresen annyira meghatotta a közönséget, hogy az könnyekre fakadt.
Egyik leghíresebb darabja, a Le Streghe című - mely magyarul A boszorkányok táncaként ismert -, olyannyira bonyolult, hogy szinte képtelenségnek tűnt eljátszani. A közönség nem is tudta elhinni, hogy lehetséges, amit lát, így aztán Paganiniről hamar elterjedt, hogy eladta a lelkét az ördögnek - volt, aki azt állította, látta is, amint az ördög megjelent a színpadon a darab közben. A hír széles körben elterjedt, és eljutott az egyházig is, akik Paganini 1840-ben bekövetkezett halálakor nem is engedélyezték a katolikus temetést. Négy évbe telt, mire a pápa engedélyezte, hogy az akkor Nizzában lévő testet egyáltalán átszállíthassák Genovába, Paganini születési helyére, ám temetésről ekkor sem lehetett szó. A művészt végül 1876-ban temették el Pármában.
Azt gondolnánk, hogy az emberiség mára kinőtte a babonákat, azonban két példa is akad, ami rácáfol erre. Robert Leroy Johnson amerikai bluesgitáros volt, a leghíresebb Delta blues zenész. Mindössze 27 évet élt, így elég kevés dokumentum maradt róla, ami igazi legendává tette őt. Johnson számai, énektudása és gitárstílusa számos népszerű előadót ihletett, mint például Muddy Waters-t, a Led Zeppelin-t, Bob Dylan-t, a The Rolling Stones-t, Johnny Winter-t, Jeff Beck-et és Eric Clapton-t. Ez utóbbi minden idők legjelentősebb blues énekesének tartja, amit az is alátámaszthat, hogy elsők között volt, akiket 1986-ban beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be, valamint a világ 100 legjobb gitárosának listáján az ötödik helyet foglalja el. Mindössze 29 dala maradt ránk- bár 13 két-két változatban is- és ami igazán rejtelmessé teszi, hogy sem születésének évét, sem halálának okát, sem nyughelyét nem ismerik a mai napig. A legenda szerint Johnson eladta a lelkét az ördögnek a 61-es és a 49-es út kereszteződésében, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben; sokan ezzel magyarázták, hogy nagyon rövid idő alatt vált nagyon rossz gitárosból nagyon jó gitárossá. A kereszteződés, amelyre Johnson hivatkozik, eléggé közel van ehhez. Története szerint egy éjjel utasítást kapott, hogy menjen és várakozzék a kereszteződésben, ahol odament hozzá egy magas, sötét figura, s elkérte a gitárját. Felhangolta, játszott rajta egy keveset, majd visszaadta neki- így kapta lelkéért cserébe a Sátántól a tudását.
Tommy Johnson(1896 – November 1, 1956)
Amerikai delta blues énekes, aki az 1920-as években énekelte fel számait. 1920-ban lett vándorzenész és alkoholista, a déli államokban kóborolt, gyakran Papa Charlie McCoy társaságában. Alkoholfogyasztása végképp nem követendő- egyik számát is eladta részegen, anélkül, hogy tudta volna. 1928-ban készítette az első felvételeit McCoyjal a Victor Records-nál, a felvételek tartalmazták a híres Canned Heat Bluest, amiben arról énekelt, hogy metanolt iszik. Később már csak 1928 augusztusában és 1929 decemberében énekelt fel számokat- ugyanis abban a tévhitben élt, hogy eladta a felvételi jogait is. Igen, ez minden bizonnyal rengeteg balszerencsét zúdított még a nyakába és az úr egyet kell hogy értsen azzal, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Mindenesetre, kiváló hangja volt, a morgástól a fejhangig bármit ki tudott énekelni és ezért elismerték. Tehetséges zeneíró volt, mesterien elegyítette a népi költészet és személyesebb szövegek töredékeit, ütős dalokat szülve. Hogy növelje a hírnevét, Johnson baljóslatú, sötét személyiséget alakított ki. Testvére, LeDell szerint azt állította, hogy a tudásáért cserébe eladta a lelkét az ördögnek. Tommy Johnson a gitárjával trükköket csinált, miközben játszott- a lábai között tartotta vagy a feje felett, és fel-feldobta a levegőbe. Végül szívinfarktusban hunyt el, egy jól sikerült "party" után.
-Nos, rajtuk kívül minden bizonnyal számtalan embert meggyanúsítottak még hogy az ördöggel paktált le, de a mugli történelem őket őrizte meg igazán. Remélem, tetszett az óra, legközelebb már csak a vizsgákon találkozunk. Oszolj!
Mesterek- Georgius Dohnath
| Író: | Kahlil L. Rochard |
| Dátum: | 2013.02.06. 19:28 |
| Tantárgy: | Melodimágia |
„Egy borostyánnal befuttatott, gömbölyű kavicsokból rakott kőfal. Ez az első emlékkép, mely tisztán él bennem. Ez a kőfal a kerítése volt annak az ódon kastélynak, amelynek kertjében sokat játszottam egyedül. Születésem ideje feledésbe merült, én nem tartottam számon. Sokkal fontosabb dolgok foglaltak le. Szóval, amikor, valamikor régen megszülettem, még egy teljesen normálisnak tűnő csecsemő voltam, normálisnak mondható, aranyvérű mágus szülőkkel. Testvérem nem volt, mert anyám megijedt, hogy a második gyerek is örökli a kórt, amit ajándékba kaptam a gének ördöge által. A kezdetben hitt tökéletességemről lassan-lassan kiderült, hogy hagy némi kívánnivalót maga után. Süket voltam.
Nagyon sokáig az elviselhetetlen csend világában éltem Láttam, hogy beszélnek hozzám, de nem hallottam a hangjukat. Vagyis inkább azt mondom, hogy nem volt elviselhetetlen, hiszen számomra ez volt a természetes. Az is maradt volna, ha nem látom anyám aggódó arcát és azt az elkeseredett küzdelmet, amit egyrészt saját lelkiismeretével, másrészt a betegségem ellen vívott. Időnként borzalmasan sajnáltam, de hiába akartam elmondani neki, hogy hagyja az egészet úgy, ahogy van, nem fog változni az állapotom, ráadásul így én boldog vagyok, beszélni sem tudtam. Orvostól orvosig, gyógyítótól gyógyítóig járkált velem, cipelve magával engem és a terhet, hogy az öröklött nyavalyám nem orvosolható. Több bájitalt nyomott le a torkomon, mint ételt. Teljesen belemélyedt a kilátástalan harcba. Belesüppedt az önmarcangolás kínjába, én pedig a magányba. Apám is tehetetlenül nézte, ahogy egyre vékonyabb &ea
Nagyon sokáig az elviselhetetlen csend világában éltem Láttam, hogy beszélnek hozzám, de nem hallottam a hangjukat. Vagyis inkább azt mondom, hogy nem volt elviselhetetlen, hiszen számomra ez volt a természetes. Az is maradt volna, ha nem látom anyám aggódó arcát és azt az elkeseredett küzdelmet, amit egyrészt saját lelkiismeretével, másrészt a betegségem ellen vívott. Időnként borzalmasan sajnáltam, de hiába akartam elmondani neki, hogy hagyja az egészet úgy, ahogy van, nem fog változni az állapotom, ráadásul így én boldog vagyok, beszélni sem tudtam. Orvostól orvosig, gyógyítótól gyógyítóig járkált velem, cipelve magával engem és a terhet, hogy az öröklött nyavalyám nem orvosolható. Több bájitalt nyomott le a torkomon, mint ételt. Teljesen belemélyedt a kilátástalan harcba. Belesüppedt az önmarcangolás kínjába, én pedig a magányba. Apám is tehetetlenül nézte, ahogy egyre vékonyabb &ea
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 8
Tegnapi: 13
Heti: 81
Havi: 407
Össz.: 87 387
Látogatottság növelés
Mai: 8
Tegnapi: 13
Heti: 81
Havi: 407
Össz.: 87 387
Látogatottság növelés
Bagolykő Mágustanodához tananyagok - © 2008 - 2024 - bktananyag.hupont.hu