Bagolykő Mágustanodához tananyagok
Megkönnyítik a vizsgázást a Bagolykő varázslatos világában
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Besoroláson kívüliek I.
| Író: | Eric S. Weaver |
| Dátum: | 2012.08.07. 23:06 |
| Tantárgy: | Sötét Varázslatok Kivédése |
Gondolom valamennyien jártok Legendás Lények Gondozása órára, így nem kell magyaráznom, mit jelentenek a Minisztérium által meghatározott x-es jelzések, amelyeket egy bestia veszélyességének megállapítására használunk. Nos, azok a lények, amelyekről a mai órán szó lesz, nem esnek bele ebbe a besorolásba, mivel a hivatalnokok nem tudtak elég x-et kirakni ahhoz, hogy kifejezzék a veszélyességüket…vagy csak szimplán azért, mert ezek a besorolás nélküli létezők már nem tekinthetőek lényeknek sem.
Nem kell rám ilyen bugyután nézni, mindjárt megértitek, miért mondom ezt.
A banshee
A banshee, vagy ismertebb nevén a szellemasszony egyike a legveszélyesebb lényeknek. Írországban és Skóciában „őshonos”, és egy nő képében jelenik meg, akinek földig érő, fekete haja van és zöldes árnyalatú, csontvázszerű arca, szóval nehezen eltéveszthető, bár kevesen vannak, akik beszámolást tarthatnak róla. A banshee ereje ugyanis sikolyában rejlik, amellyel képes bárkit megölni, aki meghallja azt, hasonlóan a mandragóra visításához. Sokan úgy tartják, hogy a két hang egy és ugyanaz, de ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Sajnos senki nem él addig, hogy elmondhassa nekünk.
Az egyetlen lehetőség a banshee kiiktatására akkor adódik, ha elkapjuk a pillanatot, amikor becsukja a szemét sikítás előtt és eltörjük a nyakát, mielőtt egy hang is kijöhetne a torkán. A testének többi része sérthetetlen, az átkok sem fognak rajta, tehát imádkozzunk, hogy ne fussunk vele össze.
A szellemek
A kísértetek a már eltávozott lelkek lenyomatai, egy valaha élő varázsló vagy boszorkány testetlen földi maradványai. Fontos tény, hogy – bár senki nem tudja, miért – csak mágikus képességekkel megáldott emberek létezhetnek tovább szellemként haláluk után. Ám ha valaki ezt az utat választotta, onnantól kezdve nincs visszaút, soha többé nem lesznek képesek átlépni a másvilágra. A maradásuk oka kettős lehet: vagy a halálfélelem miatt választották ezt a létformát, vagy azért, mert kimondhatatlanul erős kötelék fűzte őket egy adott helyhez, melyet időtlen időkig kísérteni fognak.
Nincsenek befolyással a fizikai világra és bár láthatóak, nem lehet őket megérinteni és ők sem képesek semmit megfogni. Kinézetük ugyanolyan, mint életükben volt, azzal az „apró” különbséggel, hogy testük szürkés-ezüstös színű, keresztül lehet rajtuk nézni, súlytalanok és képesek a repülésre.
Elpusztíthatatlanok, egyedül a baziliszkusz pillantása van rájuk hatással, attól ugyanis megdermednek. Szokták ünnepelni a haláluk napját és valami megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a rothadó ételek iránt, bár megenni nem tudják azokat sem.
Aki többet szeretne megtudni a szellemekről, a kastélyban lakó kísérteteket valószínűleg megkeresheti a kérdéseivel, bár nem biztos, hogy választ is kapna...legtöbbször nem tanácsos emlékeztetni őket a halálukra, mert még sok száz évvel később is érzékenyen érinti őket a téma.
Az inferusok
Az inferusok olyan holttestek, amelyeket egy sötét varázsló egy bűbáj segítségével a szolgálatába állított és eszközként tud használni. Nem élnek, nem éreznek, nem tudnak gondolkodni és nincs szabad akaratuk sem – minden vágyuk abban merül ki, hogy szolgálhassák urukat, aki bábként mozgathatja az érte újra halni képes szolgáit.
Kevés fizikai tényező befolyásolja a már régen holt és érzéketlen inferusokat, de ezek közé tartozik a tűz. Gyűlölik a világosság minden formáját és a hőt sem képesek elviselni, tehát a Lacarnium Inflamare vagy az Incendio tökéletes módja az ellenük való harcnak, ám más varázslattal nem érdemes próbálkozni, mivel a fájdalmat nem érzékelik. A legtöbb átok vagy rontás tehát teljesen hatástalan velük szemben, bár rövid időre megbéníthatja őket.
A sötét varázslatok azon csoportját, amellyel a holtak újjáéleszthetők nekromanciának hívjuk és szerintem elég undorító egy mágiaág. Nem túl kellemes belegondolni, hogy az embert már halála után sem hagyják békén…
A zordó
Ahogy a mugliknak, nekünk is vannak babonáink; a zordóról példának okáért úgy tartják, hogy a halál ómene. A brit néphiedelem szerint aki előtt megjelenik ez a hatalmas, fekete kutya, rövidesen erőszakos halált fog halni. Állítólag sosem hagyja el a lakhelyét, amely történetesen a temető – a zordóról ugyanis azt tartják, hogy a holt lelkek védelmezője és az ő feladata a megszentelt földet megvédeni az ártó szándéktól. Nem lehet, és nincs is értelme védekezni ellene; mivel csak egy szellemalak, tulajdonképpen nem árthat nekünk – már ha létezik. Mindenkinek egyéni feladata, hogy ezt a kérdést eldöntse.
Nos, a mai órába ennyi fért bele, de még korántsem értünk végére a témakörnek. Mindenesetre köszönöm a figyelmeteket.
Besoroláson kívüliek II.
| Író: | Eric S. Weaver |
| Dátum: | 2012.08.07. 23:07 |
| Tantárgy: | Sötét Varázslatok Kivédése |
A mai órán folytatjuk az előzőleg elkezdetteket, vagyis ismét a besoroláson kívüli lényekkel fogunk foglalkozni. Ezúttal a mumus és a dementor lesz a terítéken, de nem is szaporítom a szót, vágjunk bele.
A mumus
A mumus egy alakváltó lény, amely képes magára ölteni a ránéző személy legnagyobb félelmének arculatát. Legszívesebben sötét, zárt helyeken tanyázik, mint például szekrényekben, fiókokban, vagy épp az ágyneműtartóban. Senki nem képes megmondani, hogyan néz ki valójában, hiszen abban a pillanatban, hogy valaki ránéz erre a lényre, a saját legsötétebb rémálma tekint vissza rá.
A mumus nem csak létező vagy megfogható dolgok formáját tudja felölteni; ha például a te legnagyobb félelmed egy marslakóhadsereg, akkor azt fogod látni, ha pedig a bezártságtól félsz, akkor valami olyasmi fog megjelenni előtted, ami neked ezt a fogalmat reprezentálja – egy kulcs, egy kalitka, stb.
Bár a mumus bármi alakját képes felölteni, nem tudja annak a valaminek a képességeit is birtokolni, csak egy korlátolt szintig. Példának okáért, ha egy dementorrá válik, akkor képes lesz belőled ugyanazt az érzést kiváltani, amit egy dementor jelenléte egyébként is kiváltana, de a dementorcsókot már nem tudná végrehajtani rajtad.
Védekezni ellene a Comikulissimus bűbájjal lehet, ám nem elég, ha csak egyszerűen a lényre szórjuk a varázslatot. Szükséges az erős koncentráció, hogy képesek legyetek leküzdeni a félelmet és kijátsszátok a mumust azzal, hogy nevetségessé teszitek. Ez konkrétan nem fogja elpusztítani őt, de azzal, hogy az áldozata már nem fél tőle, elveszti minden hatását és legyőzötté válik.
A dementorok
„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik a jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.” -írja a szakirodalom a dementorokról, remekül összefoglalva a lényegüket.
A dementor név maga valószínűleg az angol „dement”, vagyis „tébolyt idéz elő, megőrjít” és a „tormentor”, vagyis „gyötrelmet, kínt előidéző személy” szavak összetételéből ered.
A dementorok sötét teremtmények; a legocsmányabb és legaljasabb kreatúrák, amelyeket csak hátán hordott valaha is a föld. Emberszerűek, körülbelül három méter – tíz láb – magasak és hosszú, szakadtas köpenyt viselnek, melynek csuklyáját mélyen az arcukba húzzák. Testüket romlott, holtszürke bőr fedi, fejükről hiányoznak az érzékszervek; nincs szeme vagy orra, mindössze egy hatalmas fekete lyuk a szájuk helyén. Repülve közlekednek, lábuk soha nem érinti a talajt. Viszonylag intelligens és érző lények, egyik legfőbb jellemvonásuk a kapzsiság.
Nem lojálisak senkihez és semmihez, mindössze azt nézik, hogyan juthatnak több táplálékhoz. Elsőként a brit Azkaban őrzésére használták őket, de aztán a többi ország varázslóbörtöne is átvette ezt a szokást, annak ellenére, hogy a dementorok hajlamosak voltak átállni a sötét varázslók pártjára nagyobb haszon reményében.
A muglik nem látják őket, de rájuk is ugyanolyan hatással van a dementorok jelenléte, ha nem rosszabb, hiszen ők még azt sem tudják, mi történik velük.
Képességeik
Vakok lévén a dementorok csak érzékelni képesek az embereket emocionális és mentális stabilitásukon keresztül, így hát nem tudnak megkülönböztetni két személyt egymástól, ha azoknak hasonló a tudatuk, érzelmeik. Az emberi érzelmeket használják fel saját testi rendszerük fenntartásához; a dementorok ugyanis kiszipolyozzák az emberi lélek boldog érzéseit, pozitív benyomásait, maguk mögött pedig nem hagyva mást, mint kétségbeesést, reményvesztettséget és rezignációt, arra kényszerítve az áldozataikat, hogy újra és újra átéljék a legszörnyűbb és legfájdalmasabb emlékeiket. Már maga a megjelenésük is szinte megfagyasztja a levegőt és minél többen vannak, annál hidegebbé és sötétebbé válik a környezet.
Azok, akik tartósan vannak a dementorok közelében, előbb-utóbb biztosan megtébolyodnak, ezért is olyan szörnyű büntetés a varázslóbörtönben eltöltött idő; aki onnan kiszabadul, többé nem lesz ugyanaz az ember.
Egy másik szörnyű képességük az, amit mi dementorcsóknak nevezünk; a dementor ilyenkor a szájnyílását az áldozatéra tapasztja, ezzel kiszívva belőle a lelket. Abból az személyből, akiből kiszívták a lelkét nem marad más, csak egy üres héj, amely képtelen önálló gondolatokra, érzelmekre, de még mozdulatokra is, felépülni pedig nem lehetséges. Talán még a halálnál is rosszabb büntetés ez, egyes elítélt varázslókon azonban mégis alkalmazták egészen 1998-ig, amikor Nagy-Britanniában végleg betiltották a büntetésnek ezen formáját és a többi ország rohamszerűen követte ezt a példát. Ma már csak az Egyesült Államok egyes tagállamaiban, Japánban, Kínában, Indonéziában, Malajziában, Szaúd-Arábiában, Szingapúrban és Vietnámban van érvényben.
Védekezés
Védekezni a patrónus bűbájjal lehet ellenük, bár ez a varázslat csak elűzi a dementorokat, megölni nem képes őket. Hogy valójában el lehet-e pusztítani ezeket a lényeket, nem lehet tudni – nincs írásos forrás arról, hogy ez valaha bárkinek is sikerült volna.
A bűbáj egyfajta boldog emlékekből és pozitív érzésekből összeálló pajzsot emel a varázsló és a dementor közé és a patrónust megidéző személy gondolataiból táplálkozik. Ha ezek a gondolatok nem elég erősek, a patrónus nem inkarnálódik, vagyis nem veszi fel a rendes alakját: valamilyen állat képét. A patrónus hatékonysága függ a varázsló erejétől; egy gyengébb mágus csak ezüstös ködöt képes megidézni, egy erős bűbájoló patrónusa azonban képes elkergetni a dementorokat.
Ahhoz, hogy a bűbáj megvédje a varázslót, három dolog szükségeltetik: a pálcamozdulat, amit majd bűbájtanon megmutat nektek Révay professzor, a varázsige – expecto patronum – és egy erős, boldog emlék, amely képes legyőzni a dementorok által keltett reményvesztettséget és kétségbeesést.
Mint említettem már, az inkarnálódott patrónus egy állat alakját képes felvenni, amely többnyire végigkíséri a varázslót élete végéig. Néha azonban előfordulhat, hogy a bűbáj máshogy manifesztálódik, mint ezelőtt. Ez a folyamat egy nagyon erős érzelmi változásnak tudható be – például valamelyik szerettünk elvesztése – és nagyon ritka.
Köszönöm a figyelmeteket, az órának vége!
Félemberek
| Író: | Eric S. Weaver |
| Dátum: | 2012.08.09. 19:51 |
| Tantárgy: | Sötét Varázslatok Kivédése |
A mai órán azokkal a lényekkel fogunk foglalkozni, akik vagy az "emberi értelemmel rendelkező bestia" kategóriába sorolhatók, vagy maguk is emberek voltak valaha. Lássunk is neki.
A kentaur fejét, törzsét és karját tekintve ember, deréktól lefelé azonban ló. A lótest színe változó. Mivel a kentaurok emberi értelemmel rendelkeznek és beszélni is tudnak, a fogalom szigorú értelmezése szerint nem bestiák. A Mágiaügyi Minisztérium csak saját kifejezett kívánságukra sorolta õket ebbe a kategóriába. A kentaur erdõlakó lény, őshazája Görögország, de ma már Európa-szerte találunk kentaur-közösségeket. A mágiaügyi hatóságok minden érintett országban kijelöltek olyan területeket, ahol a muglik nem háborgathatják a kentaurokat - jóllehet, ez utóbbiak maguk is el tudnak bújni az emberek elõl, így nemigen szorulnak varázslói védelemre. A kentaurok életérõl keveset tudunk. Általánosságban elmondhatjuk, hogy varázslókkal és muglikkal szemben egyaránt bizalmatlanok, s tény, hogy nagyjából egyformán ítélik meg a két embercsoportot. 10-50 fõs csordákban élnek. Azt tartják róluk, hogy jól értenek a gyógyításhoz, a jövendõmondáshoz, az íjászathoz és az asztronómiához.
(más néven szirén, triton, szelki, merro)
M. M. osztály. XXXX
Sellõket világszerte találunk, bár külsejük épp oly változatos, mint az embereké. Akárcsak a kentaurokéról, a sellõk életmódjáról, szokásairól is vajmi keveset tudunk. A sellõ nyelvet beszélõ varázslók szerint magas szervezettségi szintû, az élõhely függvényében változó létszámú csapatokban élnek, s egyes közösségek lakóépületei valódi remekmûvek. A kentaurokhoz hasonlóan a sellõk is visszautasították az értelmes lény státust, s inkább bestiák maradtak. A legrégebbi feljegyzésekben említett sellõk a görög szirének és tritonok. A mugli irodalomban és festészetben oly gyakran ábrázolt gyönyörû hableányok a melegebb vizek lakói. A skóciai szelkik és az írországi merrók kevésbé szépek (rondák), de, mint minden sellõ, õk is rajonganak a zenéért.
M. M. osztály: XXXX
Ezt az egyiptomi eredetû, emberfejjel és oroszlántesttel rendelkezõ bestiát a varázslók több mint egy évezrede használják értékes tárgyak és titkos rejtekhelyek õrzésére. A szfinx igen fejlett értelmû lény, kedveli a rejtvényeket, találós kérdéseket. Általában csak akkor támad, ha illetéktelenek közelítik meg az õrizetére bízott helyet vagy tárgyakat.
(más néven farkasember)
M. M. osztály: XXXXX
A vérfarkas, bár feltételezhetõen Európa északi felébõl ered, világszerte megtalálható. Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá. Erre az áldatlan kórra nincs igazi gyógyír, de a bájitaltani kutatásoknak köszönhetõen a legrosszabb tünetek ma már kiküszöbölhetõk. A farkas kórban szenvedõ varázsló vagy mugli egész hónapban normálisan él, de teliholdkor bestiává változik. A vérfarkas abban különbözik a legendás lények túlnyomó többségétõl, hogy kifejezetten az emberre vadászik.
Mára ennyi, köszönöm a figyelmet!
KENTAUR
M. M. osztály: XXXXA kentaur fejét, törzsét és karját tekintve ember, deréktól lefelé azonban ló. A lótest színe változó. Mivel a kentaurok emberi értelemmel rendelkeznek és beszélni is tudnak, a fogalom szigorú értelmezése szerint nem bestiák. A Mágiaügyi Minisztérium csak saját kifejezett kívánságukra sorolta õket ebbe a kategóriába. A kentaur erdõlakó lény, őshazája Görögország, de ma már Európa-szerte találunk kentaur-közösségeket. A mágiaügyi hatóságok minden érintett országban kijelöltek olyan területeket, ahol a muglik nem háborgathatják a kentaurokat - jóllehet, ez utóbbiak maguk is el tudnak bújni az emberek elõl, így nemigen szorulnak varázslói védelemre. A kentaurok életérõl keveset tudunk. Általánosságban elmondhatjuk, hogy varázslókkal és muglikkal szemben egyaránt bizalmatlanok, s tény, hogy nagyjából egyformán ítélik meg a két embercsoportot. 10-50 fõs csordákban élnek. Azt tartják róluk, hogy jól értenek a gyógyításhoz, a jövendõmondáshoz, az íjászathoz és az asztronómiához.
SELLÕ
(más néven szirén, triton, szelki, merro)
M. M. osztály. XXXX
Sellõket világszerte találunk, bár külsejük épp oly változatos, mint az embereké. Akárcsak a kentaurokéról, a sellõk életmódjáról, szokásairól is vajmi keveset tudunk. A sellõ nyelvet beszélõ varázslók szerint magas szervezettségi szintû, az élõhely függvényében változó létszámú csapatokban élnek, s egyes közösségek lakóépületei valódi remekmûvek. A kentaurokhoz hasonlóan a sellõk is visszautasították az értelmes lény státust, s inkább bestiák maradtak. A legrégebbi feljegyzésekben említett sellõk a görög szirének és tritonok. A mugli irodalomban és festészetben oly gyakran ábrázolt gyönyörû hableányok a melegebb vizek lakói. A skóciai szelkik és az írországi merrók kevésbé szépek (rondák), de, mint minden sellõ, õk is rajonganak a zenéért.
SZFINX
M. M. osztály: XXXX
Ezt az egyiptomi eredetû, emberfejjel és oroszlántesttel rendelkezõ bestiát a varázslók több mint egy évezrede használják értékes tárgyak és titkos rejtekhelyek õrzésére. A szfinx igen fejlett értelmû lény, kedveli a rejtvényeket, találós kérdéseket. Általában csak akkor támad, ha illetéktelenek közelítik meg az õrizetére bízott helyet vagy tárgyakat.
VÉRFARKAS
(más néven farkasember)
M. M. osztály: XXXXX
A vérfarkas, bár feltételezhetõen Európa északi felébõl ered, világszerte megtalálható. Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá. Erre az áldatlan kórra nincs igazi gyógyír, de a bájitaltani kutatásoknak köszönhetõen a legrosszabb tünetek ma már kiküszöbölhetõk. A farkas kórban szenvedõ varázsló vagy mugli egész hónapban normálisan él, de teliholdkor bestiává változik. A vérfarkas abban különbözik a legendás lények túlnyomó többségétõl, hogy kifejezetten az emberre vadászik.
Mára ennyi, köszönöm a figyelmet!
Felszanált irodalom: G. S. - Legendás állatok és megfigyelésük
/2013.02.08./
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 15
Tegnapi: 5
Heti: 25
Havi: 20
Össz.: 92 660
Látogatottság növelés
Mai: 15
Tegnapi: 5
Heti: 25
Havi: 20
Össz.: 92 660
Látogatottság növelés
Bagolykő Mágustanodához tananyagok - © 2008 - 2025 - bktananyag.hupont.hu